^Marvel Oneshots^

^Peter Parker^

- Mondtam, hogy csak akkor zavarjatok, ha valanelyikőtök meghalt. Szóval, ki halt meg? - jelent meg Tony az egyik álló páncél mögül.

- Én fogok mindjárt, a pocsék humorod miatt - léptem el Peter mellől, és Tony elé sietettem.

- Jassy! Nem felejtettem el, hogy ma jössz, ne aggódj - szórakozottan megforgattam a szemeimet. - Na gyere ide, öleld meg a te Szuperplayboy és emberbarát nagybátyádat! - tárta szét a karjait.

- Egoista - vigyorodtam el, majd megöleltem.

- Mit keres itt a kölyök? - suttogta a fülembe.

- Ő az idegenvezetőm - suttogtam vissza.

- Szóval csicskáztatod. Mindent értek - húzódott el.

Peter mindeközben hűségesen állt, de most megszólalt.

- Mr.Stark, miért nem mondta soha, hogy van egy unokahúga?

- Most már tudod, nem az a lényeg? Még a végén ráakadt volna a sajtó, ha elhíresztelem, hogy a rokonom. Az senkinek nem lett volna kényelmes. Jah, és el ne felejtsem, ha már mindketten itt vagytok: most mondom kölykök - mutogatott fenyegetően ránk - semmi etyepetye köztetek, mert úgyis megtudom! - próbált szigorúan nézni, de mikor meglátta ijedt és zavart arckifejezésünkent, szórakozottan ingatta a fejét.

- Mi is az a meglepetés ami miatt hívtál? - váltottam gyorsan témát elkerülve a kínos légkört.

- Oh, igen. Megmutatom - indult el az egyik asztal felé. Peterre pillantottam, és a fejemmel intettem egyet, hogy nyugottan jöhet ő is.

- Emlékszel, mikor a múltkor elkezdted elkészíteni a saját Mesterséges Intelligenciádat egy karkötőhöz kiegészítve? - persze, hogy emlékszem. Nagy lelkesedéssel vágtam neki a projektnek, de nem sikerült befejeznem. - Nem maradt már sok hátra ahhoz, hogy kész legyen, ezért úgy gondoltam besegítek - Tony egy átlátszó kocka alakú dobozt vett elő, amiben egy fekete, okosórára hasonlító tárgy volt. Elvettem a dobozt, kinyitottam a fedelét, és a kezembe vettem az órát. Megforgattam, hogy minden oldalból megnézhessem. A szíján gyönyörű, vékony arany betűkkel volt belevésve a nevem, az óra hátlapjára pedig szöveg volt gravírozva: "A legmenőbb unokahúgnak, a legkirályabb nagybácsitól"

- Hű, ez...ez. Nem találok szavakat. Köszönöm - pillantottam meghatottan Tonyra, de ő csak legyintett.

- Kapcsold be, benne van a lényeg.

Benyomtam az óra oldalán lévő gombot, mire egy női hang szólalt meg belőle.

- Üdvözlöm, Ms.Clarke!

-De baró! - vigyorogtam.

- Rengeteg beállítása van, amiket személyre tudsz szabni. Ezekbe nem nyúltam bele, majd te eldöntöd miket akarsz változtatni benne. Nevet is te adhatsz neki. Ilyen csajos legjobb barik lettek Péntekkel is, úgyhogy az órán keresztül kapcsolatba tudsz lépni vele is.

- Hű. Nem is tudom, hogy köszönjem meg. Ez nagyon állat! - vetettem magam Tony nyakába, aki először kicsit meghökkent a hevességtől, de aztán visszaölelt.

- Meddig maradhatok? - kérdeztem miután elhúzódtam.

- Ameddig fel nem gyújtod a konyhát. Felőlem egész nyár végéig itt lehetsz, majd jó anyáddal megbeszélem.

- Komolyan beszélsz? - toporogtam izgatottan, és Peterre pillantottam, aki ugyanolyan kíváncsian nézett Tonyra mint én.

- Hát persze! Az én unokahúgomnak a legjobb jár! De most menjetek, sicc! - hessegetett a kezével minket - Nekem még dolgom van - vissza is fordult a páncélhoz.

* * *

Peter szobájában foglaltunk helyett, és elkezdtük tanulmányozni az ajándékomat. Megnéztük miket tud: a világ majdnem összes nyelvét ismeri; ellenőrzés alatt tudja tartani az egészségemet; be tud szkennelni dolgokat és információkat adni azokról; beépített GPS-el rendelkezik; összekapcsolható a telefonommal, és még sok más funkciója van.

- Oké, kell neki egy név - forogtam gondolkodás közben az asztali széken.

- Jasmine Clarke Hivatásos Csicskája? - dobta fel az ötletet Peter aki az ágyán terült el.

- Nem, az te vagy - vigyorodtam el gonoszan, mire egy párnát kaptam az arcomba. - Héj! Így kell bánni egy vendéggel? - dobtam vissza a párnát, amit reflexből elkapott.

- Oh, szóval így állunk? - fogott még egy puhaságot a kezébe Peter, felült és célozva belém hajította, de én kitértem előle.

- Béna! - öltöttem ki rá a nyelvem, és gyorsan kerestem egy másik párnát, amit használni tudtam.

Egy hatalmas párnacsata alakult ki, a nevetésünk pedig szerintem az egész épületben hallatszott. Kiffuladásig hülyéskedtünk, míg végül mindketten a padlón kötöttünk ki. Lihegve próbáltunk levegőhöz jutni, de mikor összenéztünk újra elnevettük magunkat.

- Tudod, nagyon bírlak, pedig csak pár órája ismerlek - szólaltam meg, miután egy ideje már csak úgy feküdtünk és bámultuk a plafont.

- Hát akkor ezzel szerintem egyedül vagy - nevetett fel kínosan. Felé fordultam, de ő nem nézett rám.

- Ezt hogy érted?

- Nem sokan lennének egy véleményen veled. Valószínűleg egyedül csak Ned, a legjobb barátom. Általában nem én vagyok a középpontban, inkább meghúzódom - fordult jobb oldalára, így már rendesen láttam az arcát.

- Akkor a körülötted lévő emberek idióták - hangom kissé dühöt árasztott.

- Van amelyik tényleg az - vallotta be egy apró mosollyal az ajkán, mire automatikusan oda néztem, de elkaptam a tekintetem. Sajnos - vagy nem sajnos - nem elég gyorsan, így Peter észrevette. Csokoládé barna tekintete összekapcsolódott az én kékemmel, és nem engedett. Néhány pillanat múlva a szemeim újra ajkaira vándoroltak, majd vissza íriszére. Vaciláltam magamban, hogy megtegyem-e amire gondolok, vagy inkább maradjak nyugton. Meglepetésemre Peter hajolt közelebb hozzám. Elmosolyodott, és egy apró puszit nyomott az ajkaimra. Éreztem ahogy elvörösödtem, de mikor ránéztem, nála is ugyanez történt.

- Nem kell elsietni - magyarázta előbbi tettét. Szavak nélkül tudtuk, hogy azonnal vonzódtunk egymáshoz, már abban a pillanatban, mikor először megláttuk egymást. Még mindig feküdtünk, mikor Peter a kezével megkereste az enyémet, és gyengéden összekulcsolta az ujjainkat.

* * *

Remélem tetszett💕
Véleményeket, kritikákat szívesen fogadok. Jöhet hideg-meleg🔥

3000love