Vadász és préda

Prológus

-Ébresztő, doki!

Felriadtam.

-Mi az, mi történt?

-Közeledünk, már látszik is a bolygó! -és oda is mutatott. Követtem az ujját és megláttam, a Shear-t. A legborzasztóbb bolygó hírében álló planéta. Odanéztem a pilótára, Jack Boreanegar-ra. 35 éves lehetett, de teljesen ősz volt, az arca hegekkel teli, a bal lába térd alatt hiányzott és jobb kezén 2 ujjal volt kevesebb. Iszonyú küzdelmek nyomai voltak ezek.

-Látja azt az ocsmány szürke pacát? Az az ég, olyan sűrű a felhőzet, hogy a műholdakat szinte nem is használjuk.

-Akkor hogyan kommunikálnak?

-Leginkább sehogy. Ha nagyon fontos, akkor futárt küldenek.

-És működik? -kérdeztem hitetlenkedve.

-A legtöbb üzenet célba ér, kb a 70%.

-És mi történik a többivel?

-Hát...meghal a futár.

-Tízből három? -kérdeztem meghökkenten.

-Ja.

Mindezt hihetetlen közönnyel mondta, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Talán itt az is. Úgy tűnt, minden, amit meséltek igaz. Itt az emberi élet értéke pontosan nulla.

-Doki, igaz az, hogy a helyi állatokat akarja izé.. vizsgálni?

-Igen, zoológus vagyok, ez a munkám.

-De éppen itt?

-Igen, a Shear élővilágát még senki sem osztályozta be.

-És maga a többi proffal ezt akarja megcsinálni?

-Igen.

-És önszántukból?

-Természetesen, miért kérdezi ezt?

-Mert eddig nem találkoztam olyannal, aki önszántából akart ide jönni.

-De miért?

-Mert ez az ismert világ talán legveszélyesebb helye. A halál itt mindennapos, minden perc lehet az utolsó. Ez a halál földje.