Amerikából jöttem (HP fanfiction)

42. Freedom

- Nem is tanulok mugliismeretet! – mondta.

- De muglik a szüleid, nem?

- Ha-ha.

- Amerika vs. Wales 1:1 – nevettünk.

- Na jó... mi megyünk – adott egy csókot a barátom.

Másnap reggel találkoztunk csak, a reggelinél. Harry újabb levelet kapott, mire felvont szemöldökkel néztem rá.

- Ez Percy lesz – mondta kimondatlan kérdésemre.

- Percy? – kérdeztem. – Nem is tudtam, hogy levelezésben álltok.

- Nem is... de kérdeztünk tőle pár dolgot.

- Á, Mr. Kuporról, igaz? – sóhajtottam. Épp akkor szállt le elém Gale, Belle baglya.

Kedves Hannah,

örülök, hogy írtál. Velem minden rendben, készülünk a Quodpot döntő mérkőzésére, amit a wampussal játszunk. Izgulok, sosem állt még ilyen jól a szénánk. Bár Jeff ellen kell játszanom, úgyhogy nagyon erős az ellenfél. Főleg, hogy ismerjük egymás... titkait. Nálunk nem volt több eltűnés Amanda Mitchell óta, úgyhogy a kedélyek lassan megnyugodtak. A faluba szerencsére lejárhatunk, de egyelőre csak az, aki nem tud hoppanálni.

Kérdeztem Michelle-t Jorkinsról és Kuporról is, de se ő, se apa nem nagyon tud róluk semmit.

- Semmit? – prüszköltem. – Persze...

Sajnálom. Michelle csak annyit mondott, hogy ő úgy tudja, a fiatal Kuport joggal zárták be, és hogy nem hiszi, hogy az idősebb valaha is beteg volt, akár egy napra is. Ilyen hosszú idő után érdemes lenne meglátogatni őt. Akár meg is babonázhatták. Szerintem a MACUSA biztos kivizsgáltatna egy ilyen ügyet.

Talán Izzy többet tud majd segíteni, írtam neki is.

Puszi: Belle

- Itt sincs semmi – tettem félre a levelet, majd barátaim kérdő tekintetére felelve hozzátettem: - Belle írt. Mesélt a múltkor, hogy eltűnt Ilvermornyból is valaki, gondoltam megkérdezem, történt-e más furcsa eset.

- Na és történt? – kérdezte Ron.

- Nem. De azt mondja, szerinte Kuport megbabonázták. Tegyük hozzá... ez nem butaság.

- De akkor hogyan küldené az utasításait? Ennek nincs értelme – rázta a fejét Harry.

Fred odaült mellém, és letett egy fél tojást és egy fél karamellát elém.

- A te részed – fűzi hozzá.

- De cuki – mondja Ron.

- Fogd be, Roncimonci – vágott a szavába.

- Ari vagy – mosolyodtam el. Abban a pillanatban egy újabb bagoly, a kis házibaglyunk szállt le elém és már repült is tovább, otthagyva a kosarat. Egy húsvéti sütibárány, néhány tojás és csokis süti került elő a kosárból. – Tessék – toltam elé a kosaramat, majd kinyitottam a sütis dobozomat. – Vegyetek.

- Csokis keksz! – vetődtek rá. – Anyukád remek szakács.

- Tudom – nevettem el magam, ahogy Ron betolt egy egész kekszet a szájába.

Az RBF-re való tanulás szinte minden erőmet kivette. Ha a húsvéti szünetig azt hittem, hogy mindenki gőzerővel tanult, hát tévedtem. Mert a szünet után a tanárok is egyre nehezebb tempót diktáltak, a magyarázataik is szövevényesebbek lettek.