'A Sors Keze Alatt" - YAOI HUN

1. fejezet

A szobámból kilépve, Takara nénikémet tekintettem meg, éppen egy ruhás kosárral ment be a fürdőszobába. Biztos mosni fog. Ránéztem és így szóltam:
-Jó reggelt.
-Oh, máris ébren vagy? Még van egy órád az iskola kezdetéig. -odafordult hozzám, és rám mosolygott.
-Persze hogy tudom. Jól akarok kinézni az első napomon. -majd beletúrtam a hajamba.
Igen, iskolákat váltottam. A másik iskolában nem volt túl jó hírem. Sokat verekedtem, és utált mindenki. De az egy másik történet!
-Kou drágám, te mindig jól nézel ki. A legjóképűbb fiú vagy akit ismerek, Hasekurán kívül. -nevette el magát.
Hasekura, Takara néni férje. Örülök, hogy egy ilyen jó férfit kapott maga mellé. Kedves, jóképű, humora is van. Mindene megvan amiről csak egy nő álmodozhat.
-Nem értem mit látsz bennem annyira. -és ezzel a mondattal bementem a fürdőszobába, ahova ő is követett. -Nem vagyok jó képű, sem humoros.
Erre Takara néni elmosolyodott:
-Apádtól örökölted a jóképűségedet, anyádtól pedig az önbizalmadat. -megölel hátulról- Mert alig van!~
-Kérlek, ne beszélj róluk, főleg ne előttem -sóhajtottam.
Takara néni nem szerette apámat soha sem. Mondjuk megértem miért, mert talán egy pöcsfej.
-Tudom-tudom. -majd mellém áll- Az egyenruhádat az ágyadra raktam.
Kitágult a szemem.
-Egyenruha?! -hangoskodtam- Én nem fogok egyenruhát viselni! Úgy fogok kinézni mint egy bohóc!
-Te mindig úgy nézel ki. -nevetett fel- Na, moss fogat!
Én durcisan elkezdtem a fogamat mosni amíg ő leült egy kisszékre és betöltötte a mosást.
-Kou? -nézett rám.
-Igven? -ránéztem, a szám teli volt fogkrémmel, és a fogkefe még a számban volt.
-Te már szexeltél? -kérdezte.
Én erre mindent kiköptem a számból, fulladozva a kérdés miatt. Köhögtem, erre ő felnevetett.
-É-én még soha! -köhögten bele a mondat végébe- M-miért hiszed azt?!
-Csak mert folyton koszosak az alsónadrágjaid -nevetett hangosan.
-T-Takara néni! -hangoskodtam.
-Oké-oké! -még mindig nevetett. -Na, menj gyorsan mert a végén még elfogsz késni.
-Oké.. -nem minthogyha annyira érdekelt volna, hogy mikor érek be. Majd még megismernek.
Kimentem a fürdőszobából egyenesen a saját hálószobámba, majd az ágyamra lepakolt egyenruhát felvettem. Egy fehér, rövidújjú ing amit egy halvány kék farmer nadrágba gyűrtem bele, vagyis csak félig-meddig.
A vörös színű nyakkendőmmel küszködtem egy csomó időt! Oda-vissza gyűrögettem.
-Hogy a f*szomba lehet ezt megoldani?! -ordibáltam fel amire Takara nénikém bejött a szobámba majd rám mosolygott.
-Jaj, Kou drágám -kuncogott majd odalépett hozzám.
Csak most vettem észre, milyen alacsony. Nagyon hasonlít az anyukámra. Fekete hosszú haj, zöld szemek, karcsú de alacsony alkatú. (Apámtól örököltem hogy ilyen marha magas vagyok.) Sokszor azt hitték rá, hogy az anyukám, de én olyankor elsírtam magamat legtöbbször.
-Ne nevess! -gyűrtem ki magamból, picit vörösen amire ő megcsinálta a nyakkendőmet. -K-köszönöm...
-Bármit neked, kicsim -és erre megpuszilta az arcomat. -Menj le enni, már kész van az étel.
Én egyet bólintottam, fentebb toltam a szemüvegemet, hogy lássak is valamit majd lementem a konyhába. Egy tányérba egy pirítós volt megkenve vajjal és egy bögre tea volt mellé helyezve. Leültem, majd csendesen elkezdtem enni.
A falakon képek voltak felakasztgatva. Egy rólam, Takara nénikémmel és Hasekurával. Majd mégegy amin édesanyámmal fagyit ettünk. Milyen rég volt már-
-Kou! -szalad le Takara nénikém amire én megrezzentem. Odaadja nekem a táskámat.- Siess! Elhúztad az időt és mostmár pedig mindjárt elkésel.
Én erre felálltam és megszólaltam
-Akkor én elindulok.
Takara egy puszit nyomott a fejemre, és én kimentem a lakásból.
Mentem, szedtem a lábaimat. Majd eszembe jutott..
-Oh a francba! Elfelejtettem ebédet hozni! Na mindegy... Majd megleszek valahogy. -tovább mentem.
Máris a sulihoz értem. Szétnéztem, és láttam pár embert, belevéve egy magas, de nálam alacsonyabb, barna hajú fiút akit lányok vettek körbe. Az arcán egy sebtapasz volt. Nem tetszik egy kicsit sem de elindultak. Bentebb léptem a suli kapuján. Szétnéztem amire egy fehér, de rövid hajú lányt láttam. A szemeit nem láttam, de már így is nagyon szép volt. Picit vörös lettem.
-Milyen aranyos! -gondoltam. De amire már felkaptam a fejemet, elment. Sóhajtottam egyet és a folyosón elkezdtem menni, keresve a 36-os osztálytermet, de nem lett meg amire... Becsöngettek! Megrezzentem és elkezdtem sietni. Olyan ez mint egy kör! Újra és újra elmegyek ugyan azok a termek mellett és.. Megvan! Végre. Beszaladtam a terembe.
-B-bocsánat! -lihegtem.- N-nem találtam a termet és.. Igen..
A tanár rám nézett és sóhajtott:
-Szóval te vagy Kou-kun. -olyan szemekkel nézett rám hogy már átszúrhatott volna rajtam! Visszafordult az osztályhoz- Ő itt az új osztálytársatok, Kou Yamada. Másik iskolából jött, szóval még be kell illeszkednie, legyetek kedvesek vele! Ülj le a hátsó padba.
Én erre egyet bólintottam és leültem. Szétnéztem, és... Pont az a lány mellett ülök akit láttam!
Néz engem.
-Mit tegyek?! -gondoltam magamban. De megvan! Intettem neki egyet, amire ő megrezzent és eléggé félénken visszaintett nekem. Elővettem a cuccaimat, amire a tanár elkezdett beszélni.
Egy hosszú, de unalmas egy óra múlva végre vége lett az órának. Felálltam és egy nagyot ásítottam, amire kinyújtózkodtam. Sóhajtottam és elkezdett korogni a gyomrom.... Ne már! És még az ebédemet sem hoztam el! Ne már, olyan kínos.. De amire felkaptam a fejemet egy érintés zavart meg, ami miatt hátra fordultam. A lány!
-H-hé... H-hallottam ahogy k-korgott a gyomrod.. -odanyujtott nekem egy bento-s dobozt amire én elvörösödtem.
-K-köszönöm- -egyet pillantottam de már nem is láttam magam körül.
Kedvesnek tűnt, de a hangján meglepődtem és... A mellméretén is. Nem lehet hogy egy kicsit kicsi egy lányhoz képest? Hát mindegy.
Leültem egy padra és elkezdtem a bentot enni.. Finom...
Ettem egy kis ideig majd észrevettem valamit. Az a srác akit láttam az iskola előtt, ő előtte feküdt egy lány... Méghozzá az aki nekem adta a bentoját! Mindent ledobva odaszaladtam.
-Hé! Mit művelsz?! -fogtam meg a srácot az ingje nyakánál fogva. Már a kezem indult egy nagy ütésért, de megálltam.
-K-Kou-san? -sírta ki a lány, aki a földről próbált felkelni. Én erre megrezzentem és eldobtam a fiút.
Gyorsan leguggoltam hozzá.
-J-jól vagy- -akartam kérdezni amire a fiú belevágott a mondatomba.
-Máris új fiút cseréltél?! -nevetett.- Hím k*rva!
Én erre picit meglepődve felálltam, felsegítettem a "lányt"... Vagy már nem is tudom minek hívjam, és belerúgtam a fiú gyomrába, de akkorát hogy vért köpött fel.
-K-Kou-san! -fogta meg a kezemet.
Én még belerúgtam hármat amire egy tanár odaszaladt hozzánk.
-Kou Yamada! -elhalkult- ...Chieko Ayumi?! Mit művelsz te itt ezzel a barommal?!
-É-én csak.. -mondta volna Chieko. Szóval ez a neve...
-Shoto, kelj fel -fogta meg a tanár a fiú kezét és felsegítette. -Chieko és Kou ma iskola után itt maradnak, büntetésben. Csalódtam benned Chieko-kun... Egy olyan okos fiú mint te hagyna egy ilyet megtörténni? -a csalódottság látszódott a szemén.
Chieko picit szomorúan lenézett a földre, de engem ez nem lepett meg. Vállat vontam.
Shoto és a tanár elmente, amire odafordultam Chieko-hoz.
-A Chieko nem fiú név? -kérdeztem tőle.
-D-de! F-fiú vagyok.. -mondta amire én nekem kitágult a szemem! Micsoda?!
Megfordult és elsietett. Én csak ott álltam, mint egy idióta...
Ő nem lehet fiú...
Ugye?