Cím: Szürke
Szürke nappalok
Szürke évszakok
Szürke éjjelek
Szürke könnycseppek
Remegő szürke szívek
Ezernyi kavargó színek
Reszkető fakó sóhajok
Remegő lábak,karok
Színtelen gondolatok
Szép lassan bekattanok
Kivülről élek és virulok
Belülről meg szét rohadok
Az életben nincsenek színek
Az érzelmek is csak szürkések
Könny nélküli könnycseppek
Mosoly nélküli nevetések
A futástól kipirult arcok
Mik már csak fakók
Az élettel teli kis hangok
Mostanra már hangtalanok
A világ kiszámíthatóan unalmas
Emberek kik ugyanolyanok...borzalmas!
Siralmas! A szeretett az érzések szürkék lettek
Az emberek meg robotok,gépezetek...
Gondolom nem érted
Hát most elmagyarázom neked
Mindenki mindenkit csak majmol
Ha az egyik rajzol a másik is rajzol
Nem merünk változni mindig ugyanazt csináljuk
Mert egy őrült körforgásban ragadtunk
Amiből vagy kilábalunk vagy nem
Én ki fogok mert így döntöttem
Én löktem magam a szürkeségbe
Én is fogom visszacsinálni színesbe
Tudjátok vannak emberek kik egyéniségek
Hiába szürkék azok mert élnek
Nem pazarolnak egy szürke percet sem inkább élnek
Mert tudják,hogy csak egy élettel rendelkeznek
Én már nem tudok a szürkeségből kitünni
De a színekbe még bele tudok veszni
Úgy,hogy nem fogom feladni
Mert már tudom,hogy kell küzdeni
Szóval kérlek te se add fel
Vagy mindegy mennem kell
