I V Y
___________________
Te idióta munkamániás... - nagy erővel csaptam be szobám ajtaját.
Megyek a clubba. Éjfélre ott leszek - küldtem el Leighnek hirtelen felindulásból az üzenetet.
A fürdőszobámba lépve kisminkeltem magam és felvettem egy bőr szoknyát és egy vörös csipke pólót. Barna hajamat begöndörítettem. Felvettem a fekete Doc Martin-omat és egy kabátot felkapva léptem az ajtóm elé. Lenyomtam a kilincset. A nappaliból eltűntek a szeszélyes szüleim, így gyorsan a kijárat felé slisszoltam. A konyhából hallottam a heves veszekedésre utaló hangokat. A lépcső mögött elterülő helyiségre egy pillantást sem pazaroltam.
- Te meg hova mész így, kisasszony? - dörrent mögöttem apám mély baritonja.
- El - fordultam meg nagy hévvel.
- Hagyd menni. Szegénynek ne kelljen hallania mindezt - mondta anya rá se hederítve a válaszomra.
- Nem megy sehova. Csak tizenhét éves. Nem hagyom egyedül kószálni a városban sötétedés után - kezdett újra veszekedni a férfi.
- Tizennyolc vagyok - csaptam be az ajtót fittyet hányva apa ellenkezésére.
Kitettem a lábam New York kivilágított utcáira és sietősen lépkedtem a törzshelyünk felé. A fülhallgatómat a fülembe dugtam és elindítottam egy random lejátszási listát.
Minél tovább sétáltam, a környék változott. Egy sötét utcában jártam. Szorongás lett úrrá rajtam. Mintha valaki követne. Ekkor egy kemény kéz csúszott a vállamra. Gyors mozdulattal megfordultam. Egy negyvenes pasi vigyorgó képével találtam szembe magam.
- Ráérsz, cica? - magához szorított és csípőjét erőszakosan nekem nyomta. Fenekem fogdosta miközben a fülembe suttogott. Fülhallgatóm ernyedten lógott mellettem. Halkan ziháltam és térdemet egy hirtelen mozdulattal ágyékába nyomtam. A férfi fájdalmasan felnyögött, mire futni kezdtem.
Egy fiút láttam meg az egyik elhanyagolt bérház falának dőlve. Az éjszakába bámulva fújta ki a szürkés cigi füstöt dús ajkai közül. Odarohantam hozzá és szorosan hozzá bújtam. Az égő cigaretta perzselően égette kulccsontomat, de nem törődtem vele.
- Francba - mondta ugyan az az undorító hang, ami pár pillanattal ezelőtt a fülembe suttogott.
- Khmm - köhögött a srác, akit még mindig a nyakában csimpaszkodva szorítottam. - Hát... Tudom, hogy jó pasi vagyok, az egyetemen is imádnak a csajok. Dee... Te pontosan ki is vagy?
Most fel kéne emelnem a fejem és a szemébe néznem? Muszáj?
- Hahó...?
Lassan felemeltem a fejem és a fiúra néztem. Zöld szemei kíváncsian villogva fürkésztek engem, mint két szép smaragd. Picit hosszabb aranyos szőke haja a szemébe esett, napbarnított bőrét mindenhol apró szeplők borították. Rózsaszínes ajkain egy félmosoly ült és arca jobb oldalán egy apró gödröcske mutatta felettébb jó kedvét.
- Én...öhmm...khmm...bocsi - motyogtam zavaromban.
- Semmi baj Idegen! Van neved is kedves Idegen? - nevetett rajtam. Nevetése az angyalokéhoz hasonlított.
YOU ARE READING
ALEXANDRIA
Romance"Utáltam a szemét, a nevetését, a gúnyos mosolyát. Gyűlöltem, hogy meg tudott csókolni, hogy ilyen egyszerűen be tudott zárni. De a legjobban azt gyűlöltem, hogy el tudta érni, hogy akarjam őt."
