- mikor érünk már Szlovéniába? - tette fel ezt a teljesen átlagos kérdést a nővérem.
- Már csak 3 óra Victoria és mehettek Jennievel vásárolni ne kérdezgesd folyamatosan! - Förmedt rá anyám . Vásárlás? Semmi hangulatom hozzá, ellentétben Vickel. Tisztára be van zsongva felnőtt nő létére. Én egyedül az esti céges vacsorát várom, hogy végre láthassam azt az embert akiért odavagyok amióta csak ismerem. Hogy ki ő? Apám munkatársa Jack Lane a megtestesült tökéletesség. Hangosan felsóhajtok és lejjebb csúszok az ülésen, lenyúlok a zsebemhez és nagy nehezen kihalászom a fülhallgatómat. Teljesen össze van gabalyodva. Pár perces magamban történő szitkozódással egybekötött bogozás után visszanyerte normális alakját és végre kedvenc zenéim hallgatva pihenhetek.
*néhány óra múlva*
- Jennie kelj fel, megérkeztünk - Szinte sikítozott az izgatottságtól a lassan 22 éves nővérem.
- Szuper. - suttogtam leginkább magamnak. Amint kiszálltam az autóból ócsároltam önvalóm hogy egy bőrdzsekit vettem fel. Rettentően fúj a szél.
- Vic te nem fagysz meg?- kérdeztem vacogva.
- De én is fázok ezért siessünk be vásárolni! - Még odaszólt anyáéknak hogy a Zarában keressenek minket majd karon ragadott és húzott maga után. Nem először járok itt de még mindig le tud nyűgözni hogy mennyire hatalmas ez az épület. Már vagy 30 perce megszállottan keresgélte a legjobb darabokat, természetesen mindet az én kezembe nyomva.
- Egyenlőre ennyi elég. Menjünk próbálni. – leültem egy szabad fülkébe ugyanis nem találtam semmi hozzám illőt. Megállás nélkül rezeg a telefonom.
–na kinek jutottam eszébe? – motyogtam a semmibe. David az, az egyetlen barátom .
*írj ha oda értetek*
*már itt vagyunk lassan egy órája csak az a szerencsétlen nőszemély lefoglalt...*
pötyögtem be fekete színű mobilomba. Jack vajon neki lökne a próbafülke falának, befogná a szám és megáévá tenne? Vajon gondolt már rám miközben elélvez? Vajon mekkora neki? Biztosan nagy. És vajon...
-Jennie nézd már meg, hogy nem kövérít-e ez a gönc! – Szakította félbe mocskos gondolataim testvérem. Lassan felállok, zsebembe csúsztatom telefonom majd kilépek a fa kabinból. rápillantok Vicre és megállapítom, hogy karcsú testén tökéletesen áll egy szürke, tapadós, mélyen dekoltált ruha.
- Ez csodálatos! Ilyenkor úgy irigyellek. Nekem miért nincs ilyen alakom? – siránkozok a nővéremnek.
- Te is gyönyörű vagy. – próbált egy kevés lelket önteni belém több-kevesebb sikerrel.
- Én elmegyek nézelődök kicsit, megleszel egyedül is ugye? – kérdeztem reménykedve.
- Persze menj csak. – küldött felém egy bíztatómosolyt. Merre is induljak? Kellene valami szexi, de mégsem kihívó estére.Néhány perc elteltével meg is akadt a szemem egy fekete bársony darabon. Abbanbizakodtam, hogy lesz a méretemben. Pont egy S-es van, ez egy jel, hogymegtaláltam a tökéletes ruhát. Immáron vidáman ballagtam, hogy végrefelpróbálhassam. Levettem a sárga bőrdzsekim, majd a fekete pólóm, a fehérsportcipőm és a felsőm színével egyező nadrágom. Azonnal fel is vettem aválasztott ruhát, majd Félve néztem atükörbe.
