Everscale

Bevezető

Charlotte Angels vagyok. Egy tökéletesen átlagos, 16 éves lány barna hajjal, közepes átlaggal és két testvérrel. Jól hangzik, mi? Az egyetlen különleges bennem a szemem, ami akár a naplemente, világító aranyszínű. Sokszor kérdeztem már anyát, miért van így, de erre mindig csak annyi volt a válasza: fogadd el a kártyát, amit az élet osztott neked, kicsim. Na kösz, gondoltam magamban, sokat segítettél. Ezzel nem zargattam tovább, mást pedig nem kérdezhettem: amióta születésem után a szüleim elváltak, apám San Franciscóban él, nagyszüleimet apai ágon nem ismertem, édesanyám felől pedig nem tartják velünk a kapcsolatot valamiféle dráma miatt, amiről anya képtelen beszélni.
A testvéreim Hailey és Charlie, mindketten anyám hullámos vörös haját és barna szemét örökölték, egyedül én hasonlítok apára. Hailey nyolc éves, de már most kiváló táncos, és a világ legédesebb kishúga.
Charlie a bátyám, aki egy évvel idősebb nálam, az intelligenciáját pedig megkérdőjelezném, 17 éves. Legtöbbször az agyamra megy, kedvenc elfoglaltságai közé tartozik a szívatásom, amit valahogy mindig viszonoznom kell neki, ezzel nem megkönnyítve anyánk dolgát.
Hobbim nem sok van, bár egyszer Charlessal kipróbáltuk a kenuzást, amiből nem bizonyultam különösebb tehetségnek, bármennyire is élveztem a látványt, ahogy a 180 centis bátyám a kis kenuban mutatott. Amit viszont imádok, az a túrázás. Szinte minden héten meglátogatom a Flyers-erdőt, ami két kilométer sétára van a házunktól. A természet vonz engem, és amit a fák között érzek, az leírhatatlan. Sokszor csak úgy elindulok sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem, megtisztuljon a sok zavaró gondolattól.
Számomra a világ legbiztonságosabb államában, Észak-Dakotában élünk egy kisvárosban, családi házban. A legtöbb helyre mostanában biciklivel vagy gyalog közlekedünk, mert szeretnénk óvni a környezetünket, amennyire lehet, és mert lerobbant a kocsink egy ideje, és senki sem ért rá, hogy megjavíttassa.
Ez lennék hát én.