Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

10.Fejezet

A hangulat kezdett felengedni, mióta parancsot adtam. Ahogy gondoltam, a tagozatok kezdtek nem keveredni. A párok már esti- esti, nappali- nappali összeállításúak voltak.
Aido, Akatsuki és Ruka azonban minket, tiszta vérűeket védtek, egészen addig, amíg Kaname- val összenéztünk és egyszerre elküldtük őket, hogy érezzék jól magukat és ne ránk vigyázzanak. Ennek eleget is tettek. Ruka engedett a saját elvárásaiból, nem várt már többé Kaname- ra, azóta, mióta ismeri az érzéseimet. Táncolt egyet Akatsuki- val.

A legtöbbet Kaname- val táncoltam. Felhőtlenül éreztem magam közben. Megállás nélkül táncoltunk és táncoltunk, amíg az egyik tánc alatt abban a helyzetben voltunk, hogy ő háttal én pedig szemben álltam a nyitott főbejáratnak. Elkerekedett a szemem, mikor megláttam egy számunkra olyan kedves valakit. Ebben a pillanatban a mikrofon is megszólalt, mögötte Kaien beszélt. Kedves Yuuki és Kaname. Ez lenne a meglepetésem számotokra. Szerintem egy jó ideje nem láttátok már egymást. Tehát, jó mulatást a továbbiakban. A mikrofon elhalkult és a zene vette át a helyét továbbra is. Kaname megfordult, mellém állt és lementünk a tánctérről. Ichijou gyors léptekkel közeledett hozzá, én pedig végtelenül boldog voltam, hogy a bátyám visszakapja az egyik legjobb barátját.

Ichijou megállt Kaname előtt én pedig jobbnak láttam, ha nem zavarok.
- Most magatokra hagylak titeket. Biztos sok megbeszélnivalótok van- hajoltam meg és már mentem volna mikor Ichijou feleszmélt, hogy ki vagyok.
- Yuuki? Yuuki úrnő? Te vagy az? Fel sem ismertelek! Nagyon megváltoztál- nekem rontott és ölelgetni kezdett, mint egy macskát.
- Sokkal hercegnősebb lett. És sokkal vámpírosabb is- engedett el Kaname.
Nem volt féltékeny, tudta, hogy Ichijou mindig is kedvelt engem.
- Igen. Már látom. És nagyon jól áll neki. Büszke lehetsz Kaname- engedett el.
Kaname- nak se kellett több, megragadott és magához ölelt. Egy csók sem maradhatott el.
- Az vagyok. Nagyon büszke- nem tudtam megállni mosoly nélkül.

Megvárták, hogy mi köszöntsük elsőnek régi barátunkat, utána ők is odajöttek és köszöntötték őt.
Megtudtuk, hogy nagyapja meggyilkolása után ő is súlyos sebesülést szerzett. Kaien talált rá, idehozta az iskolába és felgyógyította. Hálás voltam neki. Meg kellett köszönnöm. Ellógtam Kaname mellől és Kaien- hez siettem.

Nem volt egyedül. Toga és Zero társaságát élvezte.
- Kurosu igazgató úr!- szólítottam meg.
- Áh! Yuuki! Micsoda meglepetés! Nagyon szép vagy!- köszöntött boldog arccal.
- Igazán köszönöm. És azt is, hogy segített a barátunkon. Hálás vagyok azért, amit Ichijou- ért tett. Nagyon sokat jelent ez nekünk- mondtam.
- Nagyon szívesen Yuuki. Nem hagyhattam magára egy diákom- tette vállamra kezét.
- Még egyszer köszönöm, de most vissza kell mennem. Kaname nem tudja hova mentem. És szeretnék még beszélgetni Ichijou- val- búcsúztam.
Valójában idejét éreztem a terv kivitelezésének.

Visszamentem a többiekhez. Kaname- hoz álltam és jeleztem.
- Kaname!- szóltam és bólintottam.
- Rendben! Aido! Avasd be Ichijou- t is a tervbe. Ha akar segít ha nem, nem. De mi megyünk. Indulás!- intett.
Gyorsa elvett két pohár italt, az egyikbe belekeverte a mérgemet, a másikat szabadon hagyta.

Fogtam a két poharat és odamentem Yori- hoz.
- Szervusz Yori!- szólítottam meg.
Nagyon meglepődött. A másik két lány, akivel beszélgetett elmentek szabad utat engedve nekem.
- Szia! Mit csinálsz itt? Azt hittem, hogy az új barátaiddal vagy- mondta.
- Igen. De kell az egyensúly az életben- nyújtottam át neki az italát.
- Örülök neki, hogy így gondolod- vette el az italát és felhúztuk mindketten a magunkét.- És hogy vagy Zero- val. Az előbb nagyon meghitten táncoltatok. Ő nem bánja, hogy... ez vagy?
- De igen. Bánja, de engem nem érdekel, mert én Kaname- t szeretem. Nekem ő minden. Zero sem közömbös, de... Kaname- t jobban szeretem- osztottam meg vele érzésemet.
- Értem. Te aztán tényleg szeretheted. Hasonlítotok is egymásra, mintha testvérek lennétek, bár az lehetetlen, mert akkor nem lehetnétek együtt- mosolygott. Nem is ismeri a mi szabályainkat.
- Valóban. Csak hasonlítunk. Van annyi eszem és tudod. Nekem nincs testvérem- nevettem.
Annyira örült, hogy beszélgetünk, hogy megölelt. Erre vártam. Kézfejemet a fejére tettem és elkezdtem a varázslatot. Kiválasztottam a megfelelő emlékeket és kitöröltem őket. Yori nem vett észre semmit. Összerogyott előttem, mint egy zsák krumpli én meg mellé térdeltem, mintha nem tudnám mi van vele. Kaname és a többiek akkor jöttek oda hozzám, mintha segítenének, de nem csak ők vették észre a bonyodalmat.

(Zero szemszöge)

Toga- val és Kaien- nel a képzésemről beszélgettünk. Kiváltam a beszélgetésből, mert mennem kellett a teremben egy kört, hogy megnézem minden rendben van- e. Még el sem indultam, épp csak megfordultam, mikor láttam, hogy nagy tömeg van az italos asztalnál.
- Kaien!- hívtam fel az igazgató figyelmét magamra- valami van ott.
- Nézzük meg!- válaszolta.
Még szerencse, hogy odamentünk, mert tényleg baj történt...