Csak te! (Krilov család III.)

12.

Bassza meg. Csak ne lenne olyan édesen kívánatos. Nem hálálhatja meg azzal az önfeláldozását, hogy tönkreteszi.

Mariannra nézett. Háttal állt neki, hogy nyugodtan vetkőzzön tovább, a kolostorfalba vágott, lőrés szerű ablakon nézett ki, bár kinn egy orgonabokor takarta a kilátás, lila virágai és a zöld levelek minden mást eltakartak.

– A sebe miatt nem ülhet bele a vízbe – mondta Mariann elgondolkozva. –. Elég, ha beáll a dézsába, és én segítek megmosakodni.

– Rendben, köszönöm – mormolta megadóan Taylor.

Letolta a nadrágját, kilépett belőle, és nehézkesen a dézsába mászott. Háttal állt a lánynak, hallotta, hogy megmozdul, arrébb húzza a tölgyfaszéket, fülsértően csikorgott a lába a kőpadlón, mert olyan nehéz volt, hogy a lány fel se tudta emelni, majd minden bizonnyal felkapaszkodott rá, mert váratlanul a feje magasságában szólalt meg.

– Megmosom a haját, ne lepődjön meg! Tettem szappanreszeléket a kannába, ráöntöm a fejére, majd leöblítem. Csukja be a szemét.

Taylor engedelmeskedett, sőt azt is hagyta, hogy a lány tíz ujját a hajába mártva alaposan megdörzsölje a fejbőrét. Neki annyira fájt a jobb karja, hogy fel se bírta emeli.

Borzongott az élvezettől, ahogy a lány ujjai a fejbőrét masszírozták. Nem először csinált ilyet, azt érezni lehetett. Minden négyzetcentiméter sorra vett, alaposan végigcsutakolta még a füle tövét is.

– Ez nagyon meg magának – dünnyögte Taylor. Mariann kuncogott mögötte. Olyan nagyon közel volt.

– Besegítek az árvaházban. Akkora loboncokkal volt már dolgom, azt maga el se tudja képzelni.

– Nagyon koszos – mondta darab idő múlva. – Leöblítem, és újra behabosítom. Csukja be a szemét!

– Jó – felelte Taylor.

Mariann lehajolt, Taylor látóterében megjelent a meztelen karja, merített a kancsóba a dézsából vizet, majd a fejére borította. Újra a szappanos víz, a dörzsölés következett. Leugrott a székről, olyan könnyű volt, hogy a mozgása alig ütött zajt, a szék meg se rezdült alatta, és valamivel matatott Taylor mögött.

– Most mit csinál? – kérdezte Taylor, mert kezdte csípni a szemét a szappan.

– Keresek egy tiszta rongyot, hogy azzal megmossam a hátát.

– Biztosan szükség van erre?

– Igen. Nem tud hátra nyúlni, ne akadékoskodjon.

Ahogy tervezte, ledörzsölte Taylor vállát, hátát, derekát. Olyan nagyon jól esett, Taylor élvezettel belefeszült a csutakolásba, majd lecsüngő kezében megérezte a nedves rongyot.

– Elfordulok, amíg megmossa magát alulról. Ha végzett, szóljon és leöblítem.

Taylor engedelmesen megdörzsölte magát elől és hátul, ahogy parancsba kapta, majd a dézsába ejtette a rongyot.

– Kész – mondta, de a lány nem szólt, nem mozdult, csak halk lélegzését hallotta maga mögött. Taylor is várt, félig álló farokkal nem tartotta sürgősnek megfordulni, és zavarba hozni a lányt.

A szoba előtt számtalan láb halk csoszogása hallatszott, az apácák valami esti imára mehettek. Halk beszélgetésük érthetetlen mormolásként hallatszott be hozzájuk, majd ismét teljes csönd lett.

– Megérinthetem? – szólalt meg Mariann olyan halkan, hogy Taylor teljesen biztos se lehetett benne, hogy jól értette.

– Eddig is azt tette – felelte rekedten és gyáván.