Two sides of him (Shawn Mendes ff.)

Azt hittem hogy ő más lesz

Sziasztok. Rose Adams vagyok. Apám 4 hónappal ezelőtt meghalt, egy repülő szerencsétlenségben. Furdal a lelkiismeret hiszen a születésnapomra akart hazajönni, és én mondtam neki hogy jöjjön haza. A születésnapomon reggel zuhant le a gépe. Úgy volt hogy délutánra ér haza és este ünneplünk. Mondanom sem kell hogy nem ünnepeltem. Azóta elhatároztam hogy nem ünneplem a születésnapom többet. Ezek után anyával Torontoba költöztünk. Pontosabban 1 hónappal ezelőtt. Nem tudtunk ott maradni, képtelenek voltunk rá.

Ma van az első napom az iskolában, ergo szeptember elseje van. Remelém lesznek barátaim akik lefoglalnak és kevesebbet gondolok arra hogy konkrétan félárva lettem. Kb 15 percem van elindulni, szóval még beszélgetek anyávak mielőtt elmegy dolgozni.

-Anya, mikor érsz ma haza?-kérdeztem tőle.
-15-kor végzem szóval olyan 15:30 körül várj.
-Oké
-Ideges vagy a suli miatt?-mosolyog rám. Tudtam higy a mosolya nem őszinte, apa halála óta nem mosolygott őszintén.
-Igen. Tudod hogy sosem bővelkedtem barátokban. Szeretnék én is embereket magam köré.
-Lesznek ne aggódj, csodás személyiséged van, aki ezt nem látja az teljesen vak.-kacsint rám mondandója végén.
-Ha te mondod-kuncogom el magam

Néhány perc múlva elindultam a buszhoz. Velem együtt felszállt egy srác, talán velem egy idő lehet. Jézusom most tényleg ide jön?
Nyugi Rose, szocializálódj.

-Szia. Szabad a hely?-mosoly rám az ismeretlen fiú.
-Szi-szia.-bakker Rose szedd össze magad-Igen szabad, ülj csak le.-végre ki tudtam nyögni egy mondatot.
-Köszönöm. Amúgy még sosem láttalak, és ahogy látom az iskolánk egyenruhája van rajtad, most költöztetek ide?-érdeklődik felőlem
-Igen, kb egy hónapja költöztem ide anyával. Úgy néz ki egy suliba fofunk járni.-mosolyogtam rá aranyosan
-Hogy hívnak?
-Rose Adamsnek hívnak. És téged?
-Shawn Mendes
-És hány éves vagy Shawn?-végre én is kérdeztem valamit
-16. És te?
-Én is 16. Nocsak osztálytársak leszünk?-nevetem el magam.
-Nagyon úgy néz ki-megejtett egy féloldalas mosolyt mondata végén.

Az úton végig beszélgettünk, majd néhány perc múkva megérkeztünk az iskolába. Shawnnak volt még egy kis dolga első óra előtt, és nekem is mennem kellett az új osztályfőnökömhöz mert beszélgetni akart velem.

Válaszoltam néhány sablonos kérdésre amire kíváncsi volt az ofő, majd együtt mentünk be a terembe.
Az egész teremben nagy volt a zaj, és az emberek össze vissza ültek a teremben, volt aki a padon, volt aki a széken és volt aki a földön (?) ült. Mégis elsőre kiszúrtam Shawnt. Mosolygva intettem neki, de csak elfordult.

~Hát ezzel meg mi lett~gondoltam magamban

-GYEREKEK!-kiabálja el magát az ofő-üljetek a helyetekre kérlek. Be szeretném mutatni nektek az új osztálytársatokat, Rose Adamset.
Rose bemutatkoznál?

-Sziasztok. Rose vagyok, 16 éves és Californiából jöttem. A költözés oka eléggé felkavaró nekem, szóval ha nem bánjátok ezt nem osztánám meg most.-itt már éreztem a könnyeket a szememben, Shawnra néztem aki aggódva figyelt engem, nem értem mi van ezzel a gyerekkel-De remélem jól kijövünk majd egymással.

A tanárra néztem aki csak wnnyit momdott:
-Köszönjük, kérlek foglalj helyet Shawn mellett.

Elindultam Shawn felé akinek az arcára még mindig kiült az aggodalom ahogy látta meggyötört arcomat amikor majdnem apáról beszéltem.

-Minden oké?-kérdezte olyan halkan hogy még én is alig értettem.
-Persze-néztem egyenesen a szemébe de még mindig nem tudtam hova tenni az előző kis akcióját

Óra után meg akartam keresni a büfét, de nem találtam és mivel Shawn pont a haverjaival jött felém gondoltam megkérdezem tőle.

-Szia Shawn. Figyelj tudsz segíteni?-kérdeztem egyenesen tőle
-Jaj mit akarsz?-kérdezte a lehető leg lekezelőbben és leg megalázóbban mire a kis haverjai elkezdtek röhögni.
-Csak a büfét kerestem.-hajtottam le a fejem.
-Keresd meg magadtól. Nagy lány vagy már nem?-ezzel elröhögte magát majd elment a többi fiúval.

Pedig már kezdtem elhinni hogy legalább ő normális lesz..