Amerikából jöttem (HP fanfiction)

7. fejezet: A jóképű, ír, skót szoknyás férfi

- Megmondtam, hogy még egyszer ne forduljon elő... - sziszegi szinte az arcomba.

- Lucius! - hallottam egy határozott hangot. A nagynéném. - Vedd le a kezed az unokahúgomról. Most rögtön. 

- Á - a férfi a hang irányába fordult, de miután meglátta a nénémet, kezében a pálcájával, egyből elengedett. - Én csak... egy kis jó modort nevelek bele. 

- Köszönöm, én már tökéletesen elsajátítottam a jómodort - léptem hátrébb, ahogy engedett a szorítás. Felkaptam a könyveimet, és hátrébb léptem. - Az amerikait - csak, hogy tudja kivel áll szemben. Továbbra is vigyorogtam, mint a vadalma. 

- Azt hiszem nem kértem a segítségedet - jegyezte még meg a nagynéném, mikor Lucius és a fia elhagyta a könyvesboltot. - Különben sem hiszem, hogy a hasznodat venném - folytatta -, az erkölcsi iránytűd kissé kileng az elmúlt... tizenkét évben - mondta. Erre sem reagált semmit? Hú. Az állam a földet verte, és zsibbadni kezdett a karom, de azért vigyorogva léptem a nagynénémhez. 

- Ez állat volt. 

- Megsebesített? - kérdezte, aggódva pillantva rám, de már látta is. Átvette a könyveim. - Vigyázz vele. Elég veszélyes azokra, akiket lebecsül.

- Direkt csináltam - mondtam. - Higgye csak azt, hogy fölényben van. Izzy, egyszer elkapom ezeket a gazfickókat - néztem a család hűlt helyére. Nagynéném arcán egy büszke mosoly jelent meg szavaimra.

Míg mi beszélgettünk, Mr. Weasley kifelé, a fagylaltszalon felé terelgette a gyerekeit.

- Anyát nem várjuk meg? – kérdezte Ron. – Dedikáltat... - ahogy mondta úgy grimaszolt, mintha fülviaszos Bogoly Bertit evett volna.

- Akkor menjünk fagyizni – vetette fel a nagynéném, hogy tartsunk a Weasley családdal. Én elindultam, de Fred a kezem után kapott.

- Mi az? – Előztek meg a többiek.

- Elfelejtettél köszönni...

- és ha nem akarod, hogy megharagudjunk...

- ...most még bepótolhatod – néztek rám. Olyan komoly arcuk volt, hogy nevetve a nyakukba ugrottam, és adtam egy-egy cuppanós puszit nekik.

* * *

Elkezdődött egy újabb év. Az évnyitó lakomán én voltam az egyetlen, aki a kezébe temette az arcát. Elterjedt egy új pletyka.

- Potter és Weasley repülő autóval tartanak az iskola felé, mert nem szándékoztak a Roxfort Expresszre felülni.

Kiderült, hogy ez a kacsa fennmarad a vízen, majdnem minden szava igaz. Az ikrek valami bulifélét csináltak a tiszteletükre, miközben szinte sajnálták, hogy a tavalyi szökési kísérletük kudarcba fulladt, bezzeg az öccsüknek sikerült látványosan érkezni. Láttam azt is, amikor megérkezett a híres duó, Hermione szemrehányást tett nekik. Az ikrek persze mit kérdeztek?

- Miért nem hívtatok vissza minket?

* * *

Reggel már az előcsarnokban hallottam egy nő ordítását.

- HA MÉG EGY ROSSZ SZÓT... - belépve Mrs Weasleyt kerestem, de nem láttam sehol.

- Rivalló – fintorgott Fred. Hogy került ide mellém?

- Szegény... - sóhajtottam.

Megdöbbenve hallgattam, mi történt Harryvel a nyáron. Ráadásul nem is ő, hanem az ikrek mesélték. Figyelmeztetést kap, bezárják, és még a fal is lezárul előtte... valaki nagyon nem akarja, hogy itt legyen a Roxfortban. Gondolataimat házvezetőnőnk szakította meg, akitől megkaptuk az órarendünket.