The shadows of the past [A.B]

Álom

Megint itt vagyok. Miért térek mindig vissza ide? Van valami ami felett átsiklottam? Amit ha észrevettem volna a családom még mindig élne? Erre sose fogok már választ kapni.

Sziasztok Sarah Coopernek hívnak. 19 éves vagyok és pontosan három évvel ezelőtt ezen a napon fordult fel az életem fenekestül.  Minden úgy indult ahogy szokott. Reggel mikor felkeltem anya már lent volt a konyhában és készítette a reggelit az egész családnak. Az öcsém még sehol sem volt, apa meg kint volt a garázsban. Azt hittem csak egy átlagos nap lesz, mint a többi de tévedtem. Miután megreggelizett az egész család én elindultam dolgozni. Imádtam ezt a helyet. A város szívében volt egy kicsi könyvesbolt ami csak úgy hívogatta az embereket. Ezen a helyen voltam egy hónapig, hogy összetudjak magamnak spórolni egy kis pénzt. Kinéztem magamnak egy robogót ami csak arra várt, hogy elhozzam a kereskedésből. A főnököm már kevésbé volt ilyen szimpatikus.  Tipikusan egy olyan férfiról beszélünk akinek már minden a bajára van. Már nem tud foglalkoztatni az öreg ugyanis ez az utolsó napom itt, és ma megyek el megvenni a motort. Délután négy felé járhatott az idő mire oda értem a kereskedéshez. Annyira izgatott  voltam, hogy az nem kifejezés. Kifizettem és már indultam is vele a barátnőmhöz.

Sikerült bekerülnöm a négy órás forgalomba. Olyan érzésem támadt mintha valaki figyelne a mellettem lévő autóból. Úgy voltam vele, hogy biztos csak a járgányomat nézik. Hát nem.

-Hello kislány hol vetted ezt a gyönyörűséget?

-Öhm apámtól kaptam a születésnapomra

-Hmm ez érdekes

-Miért lenne az? próbáltam higgadt maradni és normális, egybefüggő mondatokat kinyökögni.

-Mert az előbb láttam, hogy kijöttél abból a kereskedésből. Tudod nem szeretem ha hazudnak nekem.

Ezzel tovább hajtott. Nem tudtam mire vélni ezt az egészet, csak arra eszméltem fel,hogy mögöttem dudálnak. Leparkoltam a barátnőméknél és meglepve vettem észre, hogy nincs itthon senki. Azonnal felhívtam.

-Szia itt állok a házatok előtt.

-Sziaa ne haragudj teljesen kiment a fejemből, hogy átjössz. Most Jacksonéknál vagyok estére házi bulit szervez és átjöttem hozzá segíteni.

-Nem baj akkor nem is zavarok majd holnap átjövök hozzád.

-Nem dehogy is. Gyere át te is és akkor megtudod mutatni az új biciklidet amit vettél plusz akkor nekünk is segíthetsz  a szervezkedésben.

-Az motor de mindegy. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne tudod, hogy haza kell érnem kilencre mert vendégek jönnek hozzánk.

-Jaj ne legyél már ilyen Sarah! Olyan unalmas,hogy folyton ilyen rendes vagy. Miért nem tudsz egy kicsit kikapcsolódni? Megfogják érteni a szüleid ha most az egyszer nem érsz haza időben.

-Jó legyen. Tíz perc és ott vagyok.

Ezzel bontottam a vonalat. Nem vagyok én unalmas csak nem vonzz, hogy elmászkáljak otthonról. Nem baj majd most megmutatom nekik,hogy nem az a lány vagyok aki mindig csak otthon ül és olvas. Majd anyát felhívom ha odaértem.

Már most rengetegen ott voltak pedig még csak öt óra van. Bementem és Jackson tárt karokkal fogadott. Egy kicsit meglepődtem mivel kb kétszer ha beszéltem vele.

-Saraah de jó, hogy megjöttél had mutassalak be egy barátomnak.

-Bocs Jackson de most nem érek rá! Hol van Lily?

-Hátul van a többiekkel.

Egy örökké valóságig tartott mire kiértem hozzájuk. Mindenki ott volt csak ő nem.