Vampire Knight HUNTING ✅ (Befejezve)

5.Fejezet

Minden visszatérő diák a saját, régi szobájában foglalt helyet. Kaname felajánlotta, hogy aludjak vele egy szobában, én pedig készséggel elfogadtam. Azt is megengedte, hogy ha akarok aludjak egyedül, ő majd máshol keres magának fekhelyet, de ezt már túlzásnak tartottam.
- Kaname! Ez a te szobád volt. Maradj itt velem. Aludjunk együtt. Persze csak ha neked nincs ellene kifogásod- marasztaltam.
- Nem nincsen. Ha megengeded most elmennék letusolni. Hajnalodik és szeretnék lepihenni. Ha van kedved menj és nézd meg a barátaidat- vett elő egy törülközőt és tiszta ruhát.
- Az nehéz lenne, mert mindegyik alszik már, vagy legalább is készülődik rá- ráztam meg a fejemet.
- Miért? Reggel mm... 7 óra van. Nemsokára kezdődik számukra a tanítás- nézett az órára.
- Kiknek? Ruka- éknak?- csodálkoztam.
- Áh! Értem. Én az ember barátidról beszéltem, nem pedig Aido- ékról- jött oda hozzám és ráhajolt a fejemre.
- Oh! Hát... ők már nem igazán a barátaim. Ők emberek és nem tartoznak az új családomhoz. És ha továbbra is itt vagy és a fürdőszobát szabadon hagyod, akkor valaki meg fog előzni- mosolyogtam.
- Ugyan ki?- értetlenkedett.
- Hát én!- ragadtam ki kezéből a törülközőt, amit magának vett elő.
- Hé! Yuuki...- utánam kapott de már késő volt. Én már a fürdőben voltam és kezdtem a vetkőzést.

Nem zártam be az ajtót, mert ahhoz a szobához, amiben mi laktunk külön fürdő tartozott és Kaname nem szokott bejönni. Ha meg most kivételt tenne, nem igazán bánnám. Amíg nem akar bemászni mellém a zuhany alá, addig nem zavartatom magam az ilyen apróságokon. Különben is együtt vagyunk. Nemde?

Kijöttem a fürdőből. Kaname az ágyon ült, rajtam csak a törülköző volt, mert nem vittem magammal hálóinget. Nem is akartam, meg nem volt. Csak egy egyenruhát találtam a szekrényben. Amit pedig magammal hoztam, az sem tartalmazott többet az otthon használatos ruháimnál és egy estélyinél. Kaname vicces kedvében lehetett, mert felállt és ahelyett, hogy kivett volna magának egy másikat, rólam csavarta le a pamut anyagot.

Nehogy valaki meglásson ruha nélkül, felkaptam egy fehérnemű garnitúrát és kiszúrás képpen befogtam Kaname egyik ingét pizsamának. Nem vártam meg, hogy kijöjjön a fürdőből, befeküdtem az ágyba és elaludtam. Még hallottam, hogy nyílik a fürdőszoba ajtó és valaki a szoba bejárati ajtaján kopog, de ezek után semmi. Csak csend és sötétség.

Alkonyodott, mikor Kaname kelteni kezdett.
- Ébresztő kedvesem! Mindjárt kezdődik a tanítás. Lehet, hogy nem vagyunk diákok, de Kurosu igazgató beszélni szeretne velünk- suttogta a fülembe.
- Ébren vagyok! Most már- kinyitottam a szememet és Kaname felé fordultam.
Ő elmosolyodott és megcsókolt.
- Helyes. Öltözz fel. Az egyenruhád a fürdőben van. Én itt megvárlak- simogatta meg a karomat.
- Jó. Köszönöm- nyújtózkodtam egyet és a fürdőszoba felé vettem az irány.
- És mielőtt még elfelejteném!- kiáltotta utánam, mire azonnal megfordultam.- Jól áll rajtad a hálóinged.
- Köszönöm. Szóval megtarthatom?- nevettem rá. Tudtam, hogy az ingére célzott.
- Hát persze. Tényleg jól nézel ki benne- ezt nem állta meg, felállt, oda jött hozzám és megcsókolt megint.- Hah! Most már tényleg mennünk kell.
- Ha hagysz bemenni és felöltözhetek, akkor hamar el is indulhatunk. És... most menj le. Idegesek a többiek- utasítottam. Rám mindig hallgatott és ezzel tökéletesen tisztában voltam. Kaname bólintott egyet, majd hátat fordított és elment.

Én magamra öltöttem, az esti tagozat egyenruháját és meglepődve néztem, egész jól állt nekem. Miután jó alaposan szemügyre vettem új magamat, letáncoltam a lépcsőn, egyenest Kaname bátyám mellé. A nemesek csodálkozva méregettek. Mint később Kaname megosztotta velem, tetszett nekik a látványom. Csinosnak találtak az új egyenruhámban.

Kapunyitás volt. Zero viszont nem végezte rendesen a munkáját. Amikor megjelent, a lányok ugyan sorba rendeződtek- gondolom féltek Zero- tól- de mikor észlelték, hogy Zero figyelme nem a rendfenntartásra összpontosul, lerohanták a fiúkat. Amikor megláttam, hogy egy lány Kaname felé közelít, belekaroltam a bátyámba és úgy védelmeztem. Nem tagadom féltékeny voltam egy kicsit. Kaname csak az enyém és senki másé. Nem engedem át senkinek.

Olyan gyilkos szemmel és fagyos arccal néztem a közeledő és visítozó lánytömegre, hogy megijedtek és megtorpantak. Kaname pedig csak nevetett egy jót a szituáción és átfogta a derekamat, hogy ő is védjen engem a kíváncsi szemek elől. Mert nem csak őt, de engem is jó alaposan szemügyre vettek. Nem értették, hogy mit keresek az esti tagozat köreiben.

Egy valakire azonban nem gondoltam. És az Yori volt. Ez nagy óvatlanság volt részemről. Mikor a tömeg ismét szép sorba rendeződött, Yori furakodott át a lányok között. Meglátott engem és mosolyogva a nyakamba borult.
- Yuuki! Yuuki! Yuuki! Úgy hiányoztál- ölelgetett sírva.
Nem értettem mi történik. Az arcomon a szokásos ilyenkor viselt hidegség tükröződött és csak annyit mondtam:
- Szervusz Sayori!
Nagyon meglepődhetett, mert abba hagyta a sírást...