Érted sóvárogva - Larry Stylinson one-shot (fordítás!)

Érted sóvárogva

- Komolyan srácok, ez nagyon fontos!

- Ez? – kérdezi Zayn szárazon, egy sapkát húzva a fejére. Kint fagy van, de természetesen neki elég egy vékony bőrdzseki is, gondolja Louis magában, miközben magára veszi a kabátját, Niall pedig az orráig felhúzza bélelt dzsekijének cipzárját.

- Igen, – válaszolja Louis – Az évnek ebben a szakaszában semmi sem fontosabb, mint egy Louis-fát venni.

Látva Zayn szemforgatását, Niallből kitör a nevetés. Nagyon vicces, gondolja Louis.

- Ez az, ahogy anyád hívta akkor, mikor még gyerek voltál? – kérdezte Zayn.

- Nem – pontosan ezért, most, hogy felnőtt, az egyetemet maga mögött hagyva, a nagy, rossz világban élve el tudja hessegetni ezt az egész karácsonyfa dolgot és kreálni egy másikat, amiről valójában is szól.

- Ez a legeslegelső Louis-fa. A karácsony túl van értékelve – mondja Louis, miközben elindul kifelé. A Nap lilára festi a felhőket az égbolton, az utcai fényeket pedig még csak most kezdik el fölkapcsolni. Ahogy a fagyos levegő megcsapja az arcát, Louis csupasz kezeit összedörzsöli. Most már tényleg fel kéne vennie egy kesztyűt.

- Jól van – szól közbe Niall, orra hegye kezdi felvenni a pirosas árnyalatot. A karácsonyfa vásár a sarkon túl, a város szélén található.

- Figyelj, nem én kértem, hogy karácsonykor szülessek – mondja Louis. Őszintén szólva, bárki versenyezne a születésnapjáért. Viszont ha Louis beleszólhatott volna, akkor júniusban, októberben vagy márciusban született volna, hogy az egész hónap róla szólhasson, és nem kéne rajta osztozni az emberiség megmentőjével, blabla.

Ahogy a sarok felé igyekeznek, sötét árnyékuk vetül az aszfaltra a hátuk mögött lenyugvó Nap sugarai miatt, Louis pedig végig figyeli ezt. Az összes fenyő, nagy, kicsi, tömzsi és vékony rendezett sorban állnak az embertömegben, idősebb párokat és kisgyerekes családokat rejtenek el a fák sokasága, ahol a fáradt szülők próbálják rábeszélni a kicsiket, hogy válasszanak végre egyet.

- Nézd ezeket az embereket, – mondja Louis – válogatják a Louis-fájukat.

Niall felhorkant, Zayn pedig a szemöldökéig húzza a sapkáját – Haladjunk, mert befagy a seggem.

- Ehhez idő kell, Zayn. Idő, türelem és alapos megfontoltság – mondja Louis és Zayn elé áll – Tökéletesnek kell lennie.

Majd csak a srác távolodó alakját nézi, ahogy elvegyül a valószínűleg kiselejtezett fenyők között.

- Örülök, hogy eltaláltatok hozzánk – mondja hirtelen egy mély, ismeretlen hang mögöttük – Biztos vagyok benne, hogy itt megtaláljátok a tökéletes fát.

Ahogy Louis megfordul, az első, amit meglát, az a zöld szín. Zöld, mint a karácsony, talán egy kicsit sötétebb, mint a körülöttük lévő fák levele, és kissé csillognak a fények miatt. A másik dolog, amire felfigyel, azok a gödröcskék, mély, gyönyörű gödröcskék egy ragyogó arcon, és az első gondolat, ami megfogalmazódott Louis fejében, az az igen.

- Igen – válaszolja.

A fiatal srác mosolya megnő, ezzel még jobban kiemelve a gödröcskéket, fején egy kék gyapjú sapka van, göndör, barna haja pedig majdhogynem vállát súrolja, és annyira selymesnek tűnik, hogy Louis legszívesebben megérintené azt.

- Karácsonyfát kerestek? – kérdezi a srác, mintha tényleg szükség lenne rá, hisz mi másért jöttek volna ide? Kivéve, ha valójában nem is ezért vannak itt, hangja nagyon mély, és Louis azt kívánja, bárcsak sokáig hallgathatná ezt a baritont, akkor is, ha éppen Shakespeare-t olvasna föl. Megérné neki ez az áldozat.