Tegnap még nem fájt
amiért ma hull a könnyem.
A patakparton ülök egy fehér öltönyben,
egy holdsugár rámvetül éjféltájt,
s halkan a fülembe súgja: "menj tovább!"
Nehéz a lábam, még nehezebb szívem,
melynek húrjait egyre csak feszítem.
A csalogány felkelt ma korán...
Vidám éneke szerelemről mesél,
és arról, hogy mily boldogok voltunk egykor,
de már véget ért a boldog gyermekkor,
s ma magába zár a bús feketeség.
A nap ma is korán kél,
lázasan tombol az ősz odakint,
a fákról színes leveleket hint.
És a szívem is mindig tovább és tovább lép!
2018.11.09.
