A Sztori

1.rész

Az én nevem Scarlett, a legjobb barátom Jaden, pelenkás korom óta ismerem. Mi a Tradwins Gimibe járunk. Jaden 2-vel felettem jár.
Ma 06.30. van.
Épp néztem a laptopomon valamilyen furcsa sorozatot, amit a youtube beadott, amikor láttam, hogy Jaden épp hív:
-Hali, mizus?
-Szia Scarl... Mondanom kell valamit...
-Mondd csak, ráérek.
-Omm..hát... ami azt illeti, ezt személyesen szeretném elmondani - mondta eléggé lehangoltan.
-Jaden, mi a baj? Rémültnek tűnsz.
-Majd elmondom, holnap ráérsz?
-Persze, holnap suli, ott mondjuk ebédnél el tudod mondani.
-Nem, én négy szem közt szeretném elmondani.
-Oké... Akkor mondjuk 3-kor a parkban?
-Omm..röpi edzésem van 3:15-ig, de elkéretszkedek az edzőtől hamarabb.
-Oksi. Akkor a parkban 3 után, csók!
-Szia, jó éjt.
Elég fura volt nekem ez a fiú, na mindegy majd holnap kiderül, hogy miért.
Másnap elég fáradt voltam, a gondolataim nem hagytak aludni, plusz egy töri tz-vel keztem a napot.
3:10, a parkba sétálok de Jaden még sehol sincs. Az egyik pillanatban a madarak csiripelését hallottam, a másikban pedig nagy dudálást. Mikor hátra néztem csak Jaden-t láttam, hogy lábát fogva jön felém.
-Úristen Jaden, mi történt???!!-elkezdek szaladni felé és már nézem is a lábát, hogy nem tört-e el, vagy valami.
-Nyugi Scarl, oké, csak nekem jött az autó.-próbált lenyugtatni, de így csak jobban ideges lettem.
-Nem, nem nyugi, el is törhette volna....
-Héé, Scarlett néz rám, nem tört el, élek még, akkor meg?
-De.. Dee..
-Na jó, inkább együnk egy fagyit.
-Ne, létszi mondd el, mi a baj!
-Jó, majd a fagyi mellett.
-Hát.. Jó.
Miután megvettük a fagyikat, elmentünk sétálni a parkba és akörül, na de persze nem azért mert ilyen lassan ettünk, hanem mert volt időnk.
-Na és mit szeretnél mondani?
-Ja, fuhh..nem is tudom hol kezdjem.
-Az elején.
-Tudom, hogy mi nagyon régóta barátok vagyunk..-felém fordult és megfogta mind a két kezem-..de Scarl, én szeretlek.
-Én is szeretlek Jaden, na de mondd, mit szerettél volna mondani?
-Scarlett én nem csak barátként szeretlek hanem így. - közel hajolt és majdnem megcsókolt. A puha ajkait már éreztem az enyémen.
-Ne haragudj, de épp ezért vagyunk barátok mert túl sokat tudsz rólam.- próbáltam oldani a hangulatot.
Másnap a suliban találkoztunk.
-Hé Scarl, figyu, ne haragudj a tegnapiért, nem tom, hogy miért.. Vagy..
-Nyugi, részemről oké.-kezet szerettem volna vele fogni, de pont becsöngettek-Ahj..
-Ömm..tali ebédnél?
-Jaja, persze.
Egész fizikán azon gondolkoztam, hogy mi lenne ha összejönnénk. És bevallom, nem rossz ötlet, végülis Jaden-t úgy ismerem mint a tenyerem, és nagyon jófej. Fizika után ebédszünet volt az ebédlőben, viszont nem láttam Jaden-t.
-Hé, Dane nem láttad Jaden-t?
-Nem hercegnő, de miért is keresed? Én vagyok az, akit keresned kéne. A herceged. - kezet szeretett volna velem fogni, mintha bemutatkozna, de én csak megvontam a szemöldököm. Dane aféle csajozógép, nem képes senkit se szeretni. Neki mindenki csak egyéjszakás kaland, ráadásul még tahó is.
-Na jó, hagyd ezt a dumát nem akarok az egyéjszakás kaland listádra jutni, csak Jaden-t kerestem, de úgy érzem, te nem tudod hol van. Na mindegy, inkább megnézem a kémia termet.
Gyors berohantam a terembe, de ott sem volt. Felültem az asztalra, és csak úgy ültem ott, amikor Jaden fordult be az ajtón. Megállt, úgy nézett rám, mint egy hülyére, én meg a nyakába ugrottam, és megcsókoltam, mint egy filmben. Puha ajkain éreztem, hogy meglepődött.
-Scarlett...ez...
-Átgondoltam és rájöttem, hogy én is szeretlek.