Különc🔞

1.fejezet

Éppen azon gondolkodtam ,hogy hogyan élet túl a holnapi napot mikor megszólalt a csengő.Mit tehettem volna másképp ,mintsem hogy lerohanjak a lépcsőn ,miközben felkötöm pasztell kék tincseim,melyek ezelőtt még arcomba lógtak.Na jah,ilyen lendülettel nyitottam ki az ajtót,melynek túloldalán egy kék szemű,fekete hajú srác állt.Olyan 17 lehetett,velem egy korú,elég jó kinézetű fiatal srác.
-szia!-Törte meg a kínos csendet gyengéd mosolyával,és hihetetlenül kellemes hangjával,mitől őszintén bevallva a hideg is ki rázott .
-Hello!-köszöntem vissza neki kissé félénken .-Mit szeretnél?-Tértem rá a tárgyra.
-Csak láttam hogyma költöztetek ide,gondoltam ,mint szomszédotok nem leszek bunkó.
-Áhh értem-néztem bele fagyos pillantásaba,és megborzongtam.-Mia neved?-kérdeztem ,amire ő rögtön meg is adta a választ;
-Jack Swan-Felelte kissé rekedtesen -Téged ?-Kérdezte hatslmas szemekkel.
-Luna -nyögtem ki .
-Örvendek hölgyem -Csókolta meg a kezem.
-Én is neked!-vigyorogtsm pimaszul.
-Egyébként,nem lenne kedvetek àtjönni este vacsorára?-vonja fel szexis szemöldökét.
-Kitudja-Felelem rák vörös arccal.-Talán ha a gazda szívesen lát.
-Az mindig -húzza mosolyra a száját .-Viszont nem zavatok tovább,add üdvözletem a szüleidnek.-mondta,majd lelépett.
Na igen,megszokhattam volna már hogy örökös lúzer vagyok és senki sem állna velem szóba szívesen...-gondoltam magamban,miközben a konyha felé vettem az irányt.
-Ki volt az?-kérdezte az éppen ott tartozkodó anyám.
-Csak a szomszéd srác -feleltem.
-Kit keresett?
-Látta hogy megjöttünk és üdvözölni akart minket-vontam meg a vállamat.
-Az jó,úgy is szükséged van barátokra.-mondja anya mosolyogva.
-Barátok?-vonom meg a szemöldököm.-nekem nem kell olyan -rázom meg a fejem,mire a hanyagul felkötött tincseim az arcomba borulnak.-Úgy is minden barát megaláz és elárul-nevetek fel keserűen.
-Ugyan kicsim ,ne legyél olyan negatív-mondja anya reményteli szemekkel.
-Naív sem leszek már!-Mondtam,majd felkaptam egy almát a tányérból és a szobám felé vettem az irányt ,az eggyetlen hely felé,melyhez szoros érzelmek kötnek.Az ágyam és a fájdalmakat megelőző alvás miatt.
Beérve a szobámba lehuppantam az ágyra ,majd elgondolkoztam az elmúlt pár percen ,és arra jutottam hogy talán átmegyek ahhoz az akárkihez.Elvégre nem ítélkezhetek első látásról.Az nem helyes,az olyat az olyan elkényeztetett libák szokták mint Angie.
Angie egy volt osztály társam volt még régen.A csaj egy tipikus viszályt kelltő aljas áruló liba volt.Olyan akit minden veszekedés megnyugtató hatással boldogított.
Na de vissza a jelenbe.Elvégre mostmár sem ő sem más kellemetlen ember nem játszik szerepet az életem csekély kis színpadán .Ugyanis a résteges apám,és a depressziós anyám új életet kezdtek,és ez azt is jelenti hogy elköltöztünk.Egy London melletti kis faluba ,ahol az eggyetlen barátom a fekete színű macskám Greg és a 10 lábujj és 10 kezemen lévő új ,meg persze az árnyékom.Más ezenkívűl senki.Hogy miért?Azért hogy megkíméljem magam minden rohadt csalódástól.

~Bocsánat amiért ez a rész így elsőre rohadt hosszúra sikeredett,de szeretném mostantól a fejezeteimet részletesen kidolgozva ,igényesen írni.Előre is köszönöm minden kedves és értelmes olvasónak ,akk ezt megérti .Hamarosan folytazom ,csak nektek ,csak a ti kedvetekért . :)