Szép őszi péntek volt, mikor kijöttünk a gimnáziumból és átmentünk a szembelévő parkba tanulni. Leültünk egy nagy fa alá. Én ültem le utoljára. Amikor leguggoltam a térdem egy nagyot reccsent.
- Az igen Dia, olyan a hangja a térdednek mintha legalább 100 éves lennél.
- Jajj Jim miért fiatalítasz? Pedig már a 103-at is betöltöttem - mondtam, és szemrehányó pillantást vetettem a velem szemben ülő szőke magas és izmos (tipikus lányok kedvence) fiúra.
A mellettem ülő szintén magas (én voltam az egy, aki picike volt, ebből sok vicc is született), barna hajú fiú rám nézett és elmosolyodott, én pedig visszamosolyogtam rá.
- Óóóó, franc.... Dia nálad van még a tegnapi kémia lap, amit meg kellet volna csinálnom?- kérdezte a mellettem ülő (mellesleg legjobb barátom), hosszú barna hajú lány!
- Igen, nálam van! Odaadjam?- válasz helyett csak boci szemekkel bólogatott és szép lassan kihúzta a kezemből.
- Nick?
- Mondd!- néztem a fiúra, aki egy pillanattal előbb rám mosolygott. Ő magas és barna hajú, helyes fiú volt. Ő és én voltunk a "kockák" ebben a baráti körben mely már rég (majdnem 10 éve) összetart, még általánosban ismertük meg egymást, és minfig mi négyen voltunk a legjobb tanulók, mivel kiegészítettük egymást. Jim és Csenge voltak a csapatban azok, akik nem jellemzően mindig, de sokszor nagyon jókat mondtak, de az volt a fő erényük, hogy mindenkit ismertek. Mi álltalában ott voltunk észben, és persze mi is ismertünk pár embert, de nem mi voltunk a kis "szociális pillangók", mi jellemzően csöndben maradtunk és figyeltünk! Ez volt az örökké összetartó baráti társaságunk, DE nekünk volt egy nagy titkunk, melyet csak mi és apáink tudtak.
Az apukáink egy titkos kormányszervezet tagjai voltak, hol az időutazást taglalták. Ezt meg a családtagjaink sem tudták, és mi is csak azért lettünk beavatva, mivel egyszer rosszkor sétáltunk le a pincénkbe. A nagy tervünk az volt, hogy ha kész lett a gép amivel lehetséges lett volna utazni az időben akkor csak mi hárman elmegyünk egy próba útra, hogy teszteljük.
- Készen vagytok?- nézett ránk Csenge.
- Én igen!- mondta Nick. Jim is elkezdett bólogatni.
Jómagam, bele voltam merülve egy könyvbe, s ezért feltartottam a mutatóujjam, hogy várjanak egy kicsit! 3 perc elteltével becsuktam a könyvet és elkezdtem pakolni, így hát a többiek is szedelőcködni kedtek. Mikor végre összeszedtük megunkat, elindultunk a térről a legközelebbi utcába, kb. 15 perc séta után el is értük úticélunkat. Az úticél egy viszonylag nagy és modern stílusú ház volt, ahol történetesen családom és én laktunk.
Mikor benyitottunk, mind a négyen köszöntünk, de hiába vártunk választ, mivel senki nem volt otthon.
Mikor körbenéztünk, hogy megbizonyosodjunk, tényleg nincs itthon senki, fogtuk magunkat és lementünk a pincébe!
Mikor a pince ajtaja kinyílt, idegen szemnek kifejezetten furcsa látvány tárult elénk.
Egy viszonylag kicsi teljesen zárt mindenütt fehér (kivéve egy kicsi olaj foltot) szoba tárult elénk. A szoba közepén egy kis kerek asztal volt székekkel, az asztalon pedig egy fekete tárgy, mely leginkább egy régi nyomogatós telefonhoz hasonlított. Ez a bizonyos tárgy volt az "időgép".
- Wow, jól kitakarítottatok!-mondta Jim miközben körbesétált a teremben.
- Ott még maradt egy kicsi az olajból, de elfogyott a tisztítószer és nem jött le.
- Kezdjük!!!- ült asztalhoz eszméletlen türelmetlenséggel Csenge, olyan volt mint egy kislány a játékboltban, csak nem játékot, hanem más nagy kalandot kaphattunk ezzel a szerkezettel. Nem is sejtettük mekkorát!
- Hát jó... Mindenki foglaljon helyet!
- Akkor még egy utolsó ellenőrzés és indulhatunk! Dia, nézzük elvileg.... Ha jól látom.... - forgatta a kezében Nick a szerkentyűt- Minden a helyén van!
- Egyet értek, bár a biztonság kedvéért vinnünk kéne egy szerszámo... - de a mondatomat már nem tudtam befejezni, mert Jim és Csenge bezsongtak és kikapták a kezemből a gépet.
- Indulásssss!!!!!! - Rántott Csenge engem is az asztalhoz.
- Rendben.... Akkor lássuk. Kezeket! - körbefogtunk és letettük a kis masinát az asztalra. Mikor megbizonyosodtunk arról, hogy mindenki jól van és készen áll a próbaútra, Nick fogta magát és megnyomta a gombot a gép oldalán, és gyorsan visszafogott a körbe.
