Hol vagyok? Még sosem jártam itt. Vajon, hogy kerültem ide? Dehát egy perccel ezelőtt még haza felé tartottam amikor elestem és elvakított egy autó vakító fenyszorója. Nem emlékszem utána semmi másra csak arra a rettentő fájdalomra amit az oldalamban éreztem.
Meghaltam volna? Ilyen a túlvilág?Nem akarok kényesnek tűni vagy valami, de jobbra számítottam mint egy sötét szoba.
Vajon mekkora lehet ? Lépek ketőtt előre aztán valamibe belerúgok. Ilyedtemben úgrok egyet . Mi lehet? Félve lenyúlok és megfogom a kezemmel. Meglepődöm mikor valami puha anyagot találok a kezem alatt.
Kiváncsi leszek és elkezdtem tapogatozni tovább mire rájövők, hogy ez egy szék.
Szuper legalább nem kell álnom a végtelenségig. Le is ülhetek és csodálhatom a semmit.
Végül nagy nehezen le sikerült ülnöm rá és abban a pillanatban felkapcsodtak a lámpák.
Egy mozi teremben talaltam magam. Eddig fel sem tűnt, de voltak emberek rajtam kívül nem is kevesen.
-Valaki meg tudja mondani hol vagyunk? -kérdezem reménykedve ám választ nem kapok. Egy rövid ősz hajú hölgy mellettem a vetitőre mutat mire oda pillantok. Nem kicsit lepődők meg mikor a saját arcomat látom meg a képen.
Ám nem sokáig vagyok rajta mivel megjelent az a bizonyos kék kocsi.Az a kék kocsi ami elütött. Csak azt látom amint az autó maga alá gyűr és aztán minden elsőtetedett.
Aztán újra. Újra. És újra.
Miután már sokadjára játszódik le a jelenett sikitotok és ordítotok kínomban. Nem bírom tovább nézni a saját halálomat.
-Hagyják abba. -orditom.
Aztán hirtelen abba marad.
Egy baba jelenik meg rajta aki most születhetett nagyon kicsike volt és ártatlan. Az anyukája sírva öleli magához .
5 év múlva
...
YOU ARE READING
ᗩ Legvégén
FantasyVajon mi történik velünk a halálunk után? Dalmát mindig is foglalkoztatta ez a kérdés, de sosem gondolta, hogy mindössze 18 évesen kell megtapasztalnia. Kirát mindenki furcsa lánynak gondolta, még úgy is, hogy a furcsaságok felét se tudták róla.
