Futásnak eredek és nem nézek se jobbra, se balra Összeütközök valakivel, de nem állok meg.

-Riley?!

Kiált utánam, de elnyeri a tömeg. Ez nem Mairenn volt. Nem foglalkozok vele, csak az lebeg a szemem előtt, hogy meg kell mentenem az anyukám.

Ahogy haladok kifele a városból, egyre nagyobb a pánik. Odáig még nem terjedt el a tűz, de az angyalok már bejutottak. Az emberek sikítoznak, és menekülőre fogják, de gyorsabb vagyok náluk. Olyan gyorsan futok, mint még életemben soha, de ennek most tétje van. Nem vizsga tétje, sokkal komolyabb. Tulajdon képen versenyt futok a halállal. Ha nem érek a bárba akár fél perccel az angyalok előtt, már elkéstem.

Gondolkodás nélkül leugrok a bár lépcsőin, az érkezéstől pedig majdnem kibicsaklik a bokám. Nem törődök vele, csak berontok az ajtón. A messziből már hallom a tűz ropogását. Sietnem kell. Szétnézek, de a bár majdnem kihalt.

Ahogy berontottam, az asztalokból épített barikád fogadott, amit a borospince ajtaja elé állítottak. Az egyik szék megbillent és leesett, majd egy terepruhát viselő férfi ugrott ki a barikád mögül.

A kezében baltát szorongat az arcára pedig két fekete csíkot festett. Sirály az.

-Takarodj göthös angyal!

Üvölt, de ahogy meglátja ki is vagyok, leengedi a fegyvert és hitetlenkedve méreget.

-Mairenn lánya? Riley!?

Kérdezi.

-Hol van Mairenn?!

Sietek elé válaszra se méltatva. Kicsin múlik, hogy össze ne essek a kimerültségtől, de nem adhatom fel, amíg meg nem találom anyát. Bizakodva nézek rá, hogy vele van.

-Pár társunkkal elment erősítést kérni az Alberoba. És segít a menekülőket oda terelni.

Válaszol, mire hatalmas kő esik le a szívemről. Tehát él! Lihegve elmosolyodok.

-Odamegyek!

Jelentem ki és már indulnék is, de Sirály visszaránt.

-Szó se lehet róla! Mairenn szinte az őrület szélére sodródott, mióta eltűnt, kisasszony! Most, hogy berontott ide, nem engedhetem, hogy újra eltűnjön! Képzelje el, mi lenne, ha pont elkerülnék egymást. Nem-nem, maga szépen itt marad és megvárja amíg visszaér!

Csóválja szigorúan a fejét Sirály.

-De-

-Ne szóljon. Higgyen nekem, hogy nemsokára visszaér! Nem eshet baja.

Néz bíztatóul a szemembe és elengedi a karom. Ebben a pillanatban megindulok az ajtó felé. Mairenn kint van, szinte egy karnyújtásnyira, nem toporoghatok itt tétlenül!

-Kisasszony, nem engedhetem, hogy esztelenséget cselekedjék!

Ránt vissza a férfi.

-Sirály, engedjen már el! Nem érti, hogy-

-Maga nem érti a helyzetet!

Vág ismét a szavamba, majd a pincelejáró felé tessékel.

-Ha nem képes nyugton maradni, kénytelen leszek elzárni, amíg Mairenn vissza nem jön!

-Tessék?!

Förmedek rá. Nem akarok hinni a fülemnek. És különben is, hova zárhatna be? Nincs itt se... Ja, persze a pince! Én hülye.

-Ezt a hangnemet kikérem magamnak! Tessék csöndben maradni, mert ránk találnak az angyalok!

Korhol és kinyitja a borospincét. Belök és rám zárja az ajtót. Hát csodás, mondhatom.

LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETTजहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें