Csak a véletlen műve volt, hogy csak úgy besétáltál az életembe, ahogy én álltam ott, majd megakadt rajtad a tekintetem. Megjegyeztem magamban, hogy milyen jóképű vagy. Akkor nem is gondoltam volna, hogy pár nap múlva teljesen befészkeled magad a gondolataimba.
De te észre sem veszel.
Csak azt várom, mikor láthatlak végre újra.
Csak azt várom, mikor nézel bele csillogó tekintetembe.
Csak azt várom, mikor veszel már észre.
Csak azt várom, mikor figyelsz fel rám.
De te észre sem veszel.
Előttem van az, amikor csak rám néztél, majd hirtelen elfordultál tőlem.
Előttem van az, amikor bejöttél hozzánk és zavarba jöttem a csupa jelenlétedtől.
Előttem van az, amikor előttem méregetted a barátnőmet, miközben én ott álltam mellette.
De te észre sem veszel.
Mert nem tudod, hogy mennyire örülök, hogy megtaláltalak.
Mert nem tudod mit érzek.
Mert nem tudod miért érzem irántad, azt amit.
Mert nem tudod, hogy milyen boldog vagyok, ha látlak.
Mert nem tudod, hogy a szívem ezerrel kezd el verni, ha a közelemben vagy.
Mert nem tudod, hogy milyen zavarban vagyok előtted.
Mert nem tudod, hogy néha észre sem akarlak venni.
Mert nem tudod, hogy mindenhol téged kereslek.
Mert nem tudod, hogy első nap megfogtál.
Mert nem tudod, hogy fájdalmat okozol.
Mert nem tudod, hogy a puszta csendben is ordítanék miattad.
Mert nem tudod, hogy mit érzek legbelül.
Mert nem tudod, hogy te vagy az első, aki iránt komolyan így érzek.
Mert nem tudod, hogy miattad van midez.
Mert nem tudod, hogy ki vagyok.
Mert nem tudod a nevemet sem.
De te észre sem veszel.
Mert csak egy lány vagyok számodra a gimiből...
Nem tudod, hogy igazán beléd szerettem...
Én vagyok az az ismeretlen lány, aki mellett csak úgy elsétálsz nap mint nap.
Nem tudod, hogy az az ismeretlen idegen én vagyok, aki szerelmes lett beléd és akit te észre sem veszel.
Itt legbelül kurvára fáj, amit velem teszel.
De te észre sem veszed mit művelsz velem.
2018. szeptember 16.
