Mi is az amiért itt vagyunk ?

Bevezetés

"Pár ember mindig úgy gondolta, hogy többre is képes, mint amit neki adtak élete során."

Mindig ez gondoltam magamban, amikor valaki megkérdezett, de az egyszerűbb utat választottam, és egyszerűen kikerültem a kérdést. Az élet olyan egyszerűnek hat, és pont ilyenkor vág arcon a felismerés, hogy már csak egy másik gondolat is megállíthat a fejlődésben.

Akárhol vagyok mindig csak azt látom, hogy mindenki magával van elfoglalva, és senki nem szeretne tovább lépni abban ami ott van előtte, helyette a gyerekek felnőttet játszanak, a felnőttek meg kerülik azt amik.

Reggelente mindig ezekkel a gondolatokkal kelek fel, ám nem tudok velük mit csinálni. Kevés dolog van ami igazán érdekel, és mindig megpróbálok csak arra figyelni, amire szerintem van szükségem, és az elveimnek is megfelelő. Az elveim nagyon egyszerűek, ámbár senki se tud róluk, és én se tudom jelenesetben megmagyarázni.

Mikor beérek az iskolában ahol csak az emberek kényszerét, és nyűgét látom, valamiért megnyugszok, és csak arra gondolok, hogy mit is kezdjek magammal itt. Mindig különállónak éreztem magam a többiektől, és pont ezért kellett azt csinálnom amit eddig mindenki tett.. Megjátszottam magam azok előtt akik elvileg a barátaim. Furán érzem magam miatta, de így is csak magamra figyelek, mivel a múltban megtanultam már, hogy nem szabad magadon kívül más emberben bízni. A gondolataim senkihez nem jutottak el, de mégis éreztem őket, hogy mennyire elnyomnak, és mennyire befolyásolnak.

Beültünk a teremben, kitekintettem az ablakon, és egyszerű gondolatok jártak a fejemben amiket nem akartam akadályozni, pár gondolatom így hangzott " Miért kéne neked lenned annak?" ,"Miért nem mehetnénk el? Tudod, csak úgy világgá, ahol nincsenek gondjaid.." Egy hangosabb csöngetés után, felébredtem az ebből. Felálltam az asztaltól, mintha csak valamit otthagynék, így is éreztem.

Hazaérve, megint eszembe jutottak ezek a foszlányok, és nem hagytak nyugodni, hogy mi lenne akkor.. Így szépen elaludtam ezen gondolkozva, egy másik világba ébredtem. Mindenki olyan volt, mintha egy animéből szedték volna őket. Gondoltam csak álmodom, ezért annyira nem zavar. Elmentem a legközelebbi boltoshoz, ahol megkérdeztem, hogy hol vagyunk. Nem értett belőlem semmit, hirtelen megpillantottam egy térképet, ami egy fa alakú helyet ábrázolt, és csak annyi volt ráírva, hogy Fellfion, nem láttam még ehhez hasonló térképet, és ezzel a gondolattal távoztam. Miután kimentem a boltból, beleütköztem egy lányba...