Elveszett jegyes

1. Fejezet

- Kapj el! - bökte meg a kicsi Penelopé Noah herceg vállát, és elfutott.
- A fenébe! - toppantott a kisfiú,majd a lány után szaladt.
Penelopé a háta mögé nézett,hogy milyen messze van a fiú,és mikor észrevette,hogy jól lehagyta,elnevette magát. Visszafordulva,viszont beleütközött egy magas alakba.
- Vigyázz pici lány! - szólt rá szelíden a szolgálólány.
Penelopé kikerülte és futott tovább egészen le a konyhába.
- Tom vágd fel a zöldséget! Josie készítse elő a tálakat! Hamarosan itt a vacsora idő, és a királyi családot nem illik megváratni. - rohangált fel s alá egy pocakos fehér ruhás férfi vicces kalapban. A séf. Így nevezték.
Penelopé elosont mellette és megbújt a pult mögött. Itt Noah úgy se keresné. Elégedetten neki dőlt a falnak.
- Itt nem lehetsz! - szólalt meg egy vékonyka hang mellőle.
Egy karcsú kisfiú volt,rászabott egyenruhában.
- Hamarosan hercegné leszek,szóval ott lehetek,ahol csak akarok.
- De még nem,szóval...
- Nem mondod meg mit csinálhatok és mit nem. Én az uralkodói családhoz tartozom. - fonta keresztbe a karját a mellkasán a lány.
- Tudod,még sose láttam ilyen gőgös hercegnőt.
- Én? Gőgös?! Ugyan-ugyan. Egy cseppet se! Tudod,én se láttam még sosem ilyen kis pökhendi alakot.
A fiú csak nevetett,mire Penelopé toppantott egyet a lábával,majd sarkon fordult.
- Nagyon örvendtem feleséges asszony! - rikkantotta a fiú.
Penelopé meg sem fordult,csak kisétált a konyhából. Még egy ilyen kis hülyét. Még,hogy ő gőgös? Chh... Nem is ismeri ez a srác őt. A fejét ingatva ment tovább,mikor Noah jött szembe, és megfogta a vállát.
- Megvagy!
- Elment a kedvem a játéktól. Bocs Noah.
- Baj van?
- Egy bugyuta fiú gőgösnek hívott.
- Miért nem vagy az? - húzta fel a szemöldökét Noah. A lány erre csak a karjába bokszolt.
- ÁU! Jól van,na! - dörzsölte meg a karját Noah. - De várjunk! Nem is dolgozik itt semmilyen fiú.
- Ezt meg honnan tudod?
- Sokszor lejárok megnézni,hogy csinálja Alfonz az ételt. Remélem egy nap én is főzhetek valamit.
- Ez fura,pedig egyenruhában volt.
- Egyenruha?
- Igen méretre szabottnak tűnt.
- Nem hasonlított arra,ami a lovagló leckén volt rajtam? Mivel eltűnt az enyém.
- Szerinted szóljunk valakinek?
- Majd később,de előtte játszunk. Meg vagy. - mondta majd elfutott. Penelopé el kacagta magát,majd utána eredt.
__________________________
A vacsora asztalnál ültek épp. A kis Penelopé szemben ült Noahval és csendben hallgatta,ahogy a felnőttek diskurálnak valami betörésről. Lehet a fiú a konyhából gondolta,mondjuk ő ártalmatlan,hisz még kicsi gyerek,mint ő. A királyné ekkor felé fordult.
- Jól vagy Penelopé? Tán nem ízlik az étel?
- Jaj,dehogynem felség,csak tudja..öhm...elbambultam,mivel eléggé elfáradtam.
- Meg sem lepődöm tudván,hogy mennyit futkostok a palotában körbe-körbe Noahval. - nevetett a király.
A lány erre csak zavarában elpirult. Egy év alatt sem tudta megszokni a király és a királyné jelenlétét,és közvetlenségét.
Ekkor megrázkodott az asztal,és nagy rónak rázta meg a termet.
A király azonnal felpattant és elviharzott az ajtó felé.
- Gyerekek menjetek vissza a szobába kérlek, Ms. Marta visszakísér titeket! - állt fel a királyné is, és biccentett az egyik szolgálólánynak.
Noah és Penelopé szó nélkül felálltak,és a cseléddel együtt elindultak a szobáikhoz.
Épp egy kanyarnál jártak,amikor az összes lámpa hirtelen kihunyt. Penelopé halkan sikkantott egyet. Noah erre megragadta és megszorította a kezét.
- Minden rendben lesz.
A lány csak bólintani tudott. A következő pillanatban egy lövés hangzott valahonnan a közelből.
Penelopé rászorított Noah kezére,mire a fiú viszonozta.
- Gyerekek kérlek...
Puff...és a szobalány eldőlt a padlón.
Penelopé sikítani akart,amikor egy kéz tapadt a szájára.
- Jobban jársz,ha befogod!
A fiú a konyhából. A lány hatra rántotta a könyökét,mire a fiú összegörnyedt a fájdalomtól. A lány csöppnyi diadalmat érzett,míg nem egy erős kar fel nem emelte a földről.
Össze-vissza rúgkapált,de semmi haszna nem volt.
-NOAH!
- PENELOPÉ! ENGEDJÉK EL! - parancsolta Noah,miközben toppantott a lábával. A másik fiú ekkor elfutott valamerre,talán a terepet felderíteni.
A nagydarab pasas a vállára dobta a lányt,majd elindult.
Noah,ahogy tudott futott utánuk.
- PENELOPÉ! PENELOPÉ! PENELOPÉ! ÁU!
És a lány ezután nem hallotta többet a drága barátja hangját.
Könnyek gyűltek a szemében,majd harag gyúlt benne,és elkezdte ütlegelni fogvatartója hátát.
Valamelyik hátsó ajtónál jártak,és ekkor újra látta a kisegítő fiút.
Ezek szerint tényleg azt nézte tiszta-e a levegő.
- Erre Robert,erre! - intett a kezével.
- Ügyes vagy fiú.
A novemberi havas szélbe kilépve egy kocsihoz mentek,aminek elején már ült egy vezető. Penelopé ekkor értette meg,hogy az egész meg volt tervezve. De miért? Miért kell őt elvinni? Hiszen még nem királyné. Nem olyan értékes.
A kocsiba bedobva megkötözték kis kezeit,és leültették a padlóra.
A férfi és a fiú mellé beszállt még egy vöröses szakállú alak,majd becsapta maga után az ajtót.
- Meg van lány?
- Itt van. - bökött a csizmájával a lány felé a másik pasas.
- Thomasék még bent vannak.
- Nem baj! Nekünk mennünk kell. Ha nem szállítjuk le időben a fejünket veszik.
- Igaz,igaz.
Hallgatásba burkolóztak, és csendben haladtak tovább. A lány szájára egy kendőt kötöttek,hogy ne tudjon beszélni vagyis ebben az esetben sikítani.
Már vagy fél órája mentek,mikor a kocsi egy zökkenéssel megállt.
- Mi a...? - nézett a társára,bizonyos Robert.
- Megnézem. - szállt ki a vörös.
Hamarosan egy puffanás,és a kocsi megrázkodott. Ekkor már Robert is kiszállt,majd a fiú is utána ment volna,de a férfi egy intéssel jelezte,hogy ne.
- Vigyázz a hercegnője!
A fiú visszaült a helyére,majd a lány felé fordult.
Valami megvillant a lány nyakában. A fiú közelebb hajolt,és megnézte.
Egy hópelyhet formázott a közepén egy kis csillaggal. A fiú ismerte a drágakövek minden fajtáját. A lánc ezüst volt,és a közepén a kis csillag kő gyémánt. Letépte a lány nyakáról. Penelopé válaszul dühödten morgott.
- Bocs hercegnő,de valamiből meg kell élni.
Ekkor még egyet rázkodott a kocsi.
- Na jól van. Nem mintha bárhova is tudnál menni,szóval megnézem.
Penelopé kapott a lehetőségen és talpra kecmeregte magát. A másik oldali ajtó felé indult,és kinyitotta megkötött kézzel,majd kiugrott.
A Robert névre hallgató férfit látta a földön elterülve mellette egy késsel.
Lenyúlt a hegyes tárgyért,majd valahogy elvágta a kötelet.
A kést magához vette, majd elindult az utcán. Senki és semmi. A kocsit megkerülve a fiúval került szembe.
A fiú felé szegezte a kést,majd így szólt.
- Hagyj elmenni.
A fiú feltartott kézzel bólintott. Mélyen egymás szemébe néztek. Egy pillanat tört része volt,de valahogy még is,mintha lett volna jelentősége.
A fiú elindult az ellentétes irányba.
Penelopé nézett egy darabig utána,majd elindult a másik irányba. Egy darabig sétált,majd fura hangot hallott,és futásnak eredt.
A város vége felé járt már. Az erdő szélén,mikor  recsegést hallott. Lenézett a lábára. Megrepedt a jég a talpa alatt. Körbe nézve vette észre,hogy egy tó közepén áll. Egy pillanat volt az egész,és lezuhant.
Penelopé nem érzett mást csak a hideget,csakis fagyos hideget.
Egy pillanat tört része,és elsötétült előtte a világ.