A debütálás árnyékában.

Irány Seoul

A vonat ablakán kopogó halk esőcseppek kellemes hangjára ébredtem, miközben a sötét völgyből kiérve fedte fel magát a gyönyörű Szöuli éjszaka a távolban. Még soha nem jártam a fővárosban, hirtelen nagyon izgatottá váltam a gondolataimtól, végre valóra válhatnak az álmaim. Hamarosan elkezdődnek a meghallgatások és trainee lehet belőlem, aztán... mi történik ha nem sikerül, biztosan rengetegen lesznek és mind nagyon tehetségesek. Ahh miért ennyire zavaros minden? Nem szeretnék elbukni, más nem járt a fejemben, csak egy lehetőségem van és élni szeretnék vele! Ha nem sikerül úgy érzem egy megsemmisüléssel érne fel számomra.

'Diamond gondolatai közben befutott a vonat a végállomásra'
Milyen jó, hogy hoztam esernyőt, pedig nem akartam egész úton hurcolni, de anya ragaszkodott hozzá.
A barátnőmnél Ji Hyun-nál fogok lakni erre a pár napra, ő is részt vesz a meghallgatásokon.
-Unnie!!- már várt az állomáson
-Hyun-shii!
-De jó újra látni unnie, már alig várom, hogy megmutassam neked Szöult. El sem hiszem, hogy végre itt vagy! Milyen volt az utazás, sokat aludtál, ugye???
-Igen, szinte végigaludtam az egész utat. Mióta felköltöztetek Szöulba nem láttalak, már nagyon hiányoztál Hyun-shii.
-Gyere induljunk, késő van, hideg és szakad az eső még a végén megfázunk! Lesz mit bepótolnunk.
A hazafelé vezető úton nem volt kedvem beszélgetni, de Hyun-shi már ismer hisz gyerekkori barátok vagyunk, pár éve költöztek fel Szöülba. Tudja, hogy vannak csendesebb időszakaim ezért ő sem erőltette a beszédet.
Alig 10 percet kellett sétálnunk a házukig és már megszerettem a várost, imádom a hangulatát. Valahogy mindig így képzeltem el.
Ekkor megtörtem a csendet:
-Hyun-shii, izgulsz a meghallgatások miatt?
-Ne viccelj, rengeteget gyakorlok és az iskola mellett nagyon nincs időm izgulni, bízom benne, hogy a sok munka miatt sikerülni fog és ha most nem is jön össze, még többet gyakorlok majd.
-Látom, te nagyon kételkedsz magadban, meg sem szólaltál mióta elindultunk, biztos az új környezet teszi, de nyugi pár nap és megszokod.
-Háát igen, valóban. Nem tudom mit kezdek magammal ha nem sikerül sehová bekerülnöm és ez nyomaszt.
-Na de unnie! Ne emészd magad ezen, ha nem is jön össze most még mindig lehetőségek ezrei lesznek előtted, fiatalok vagyunk és nem szabad félnünk, hiszen a hibáinkból tanulunk és ezáltal fogunk felérni a csúcsra. Ne feledd Park Bom 9—szer vett részt a YG meghallgatásán mire felvették és nézd meg meddig jutott!
-Tényleg? Azthiszem ez most egy kicsit jobb kedvre derített, talán csak attól félek, hogy újra itt kell hagyjalak téged és a vágyaim. Már nem szeretnék visszatérni az unalmas kis életemhez.
-Ne aggódj. Mi mindenben segíteni fogjuk egymást és elérünk mindent amit csak szeretnénk!
Hyunsshi kinyújtotta a kezét én rátettem az enyém és a közös Fighting kiáltásunkkal egymás biztatásaként lezártuk a témát.

Megérkeztünk és a fárasztó utazás után már csak egy jó hosszú alvásra vágytam, hiába aludtam át az utat sokat kivett belőlem az önmarcangolásom.