Véres vakáció

1. fejezet

A szobámba sötétség honolt, ahogy a nap lement. Az évzáró után felvidultan ballagtam be a szobámba. Robert még lent volt a konyhába, hogy igyon egy pohár sört. Kinyitottam a szoba ablakát, hogy jöjjön be egy kis friss levegő. Miközben az erdőt néztem, elgondolkodtam, hogy milyen szerencsés is voltam, hogy csodás életem van. Voltak barátaim, ott volt nekem Robert és még mindig húsz éves voltam. Igen még mindig. Pontosabban 1990 óta, ugyanis akkor lettem vámpír. Még mindig emlékeztem rá, hogy is történt. Egy szép májusi nap volt, amikor én és Elvira (az uncsim) elmentünk Rio-ba a karneválra. Ott összefutottunk két fiúval, Carlos-szal és Sergio-val. Normálisnak tűntek, ezért csatlakoztunk hozzájuk. Bementünk egy helyi bárba és ittunk. Nagyon részegek voltunk, olyannyira, hogy valamelyikük megharapott engem. Máig sem tudom, hogy ki volt. Csak arra emlékeztem, hogy baromira fájt. Éreztem, hogy azok nem emberi fogak voltak. Azonnal kórházba rohantunk, hogy ellássák a sérülésemet. A doki azt hitte, hogy egy jaguár támadott meg engem. Másnap a srácokat nem láttuk, és hazamentünk. Egész úton égett a böröm, ezért a repülőgép mosdójában vártam meg, hogy visszatérjek Ottawa-ba. Szerencsére akkor esett az eső, úgy hogy rohantunk is haza. Három napig hallgattam, de hát a nagymamám előtt nincs titok, és mikor meglátott rögtön tudta, hogy mi a gond. Gőzöm sincs, hogy csinálja, de a nagyi rögtön rávágta, hogy vámpír lettem. Persze én alig hittem el, azt gondoltam, hogy csak szivat. Ám egyik hétvégén már igazat adtam neki, mikor anyu elvágta az ujját és csöpögött a vér. Az volt a furcsa, hogy egyáltalán nem undorodtam tőle, sőt! Késztetést éreztem, hogy beleharapjak anya karjába. Kapart a torkom, mint mikor az ember szomjas egy forró nyári napon. Azonnal felrohantam a szobámba. Akkor hittem a nagyimnak. A mai napig beleborzongok, mi lett volna, ha anyu torkának ugrok. Rémes lett volna. Robert nem is tudta, hogy vámpír vagyok, bár első találkozásunkor furin nézett rám (szerintem a vörös szemeim miatt). Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy Robert feljött, egészen addig, míg.......
-Mi a baj, édes?-kérdezte Robert, miközben átölelt. Ránéztem és még mindig alig hittem el, hogy enyém a világ legjobb pasija. Mindene tökéletes. A rövid, szőke, borzas haja, a nagy barna szemei és a teste az maga a tökély. Igaz, hogy még csak tizenhét volt, de idősebbnek nézett ki.
-Semmi, Rob, csak örülök, hogy vége a sulinak-mondtam.
-Annak én is. És most már senki sem állhat kettőnk közé-mondta boldogan és megcsókolt. A pillangók ugyanugy verdestek a hasamba, mint első randinkor. Hittem neki, hogy senki sem állhat közénk. Alig vártam, hogy elmehessünk nyaralni, meg szórakozni. Ez a nyár nem is lehetne jobb. Végre kimozdulhattam nappal is, mivel kaptam nagyitól kaptam egy nyakláncot, ami megvédett a napsugaraktól. Nem tudom, mit rakott bele, de bevált. Robert megsimogatta az arcomat, majd megcsókolt. Ha vámpírok el tudnának pirulni, hát akkor az én fejem biztos vörös lenne. Kár, hogy hamar végeszakadt, mivel Robert olyan fáradt volt, hogy azonnal kidőlt. Nevetve feküdtem mellé. Bár éjszaka kizárt, hogy aludjak, mégis alkamazkodnom kellett és hát az nehéz. Félre értés ne essék, szeretem Rob-ot, de hiányzott a függetlenség az életemből. Hiányoztak az éjszakai vadászatok, hiányzott az izgalom, a csavargás a barátaimmal, hogy akkor szívhatok vért, amikor akarok és nem kellett megvárnom, hogy Rob elmenjen otthonról. Bevallhattam volna neki, elmondhattam magamról mindent, de mégsem tettem, mert attól féltem, hogy undorodni fog tőlem. Ránéztem az órára. Még csak este kilenc? Úgy éreztem, hogy sosem lesz másnap reggel. Robert felém fordult, így láttam, hogy nem aludt.
-Hogy hogy nem alszol?-kérdeztem meglepődve.
-Nem tudok elaludni. Borzasztó meleg van-panaszkodott, majd átölelt. A bőre tényleg forró volt, bár lehet, hogy csak nekem volt az.
-Tracy, te jéghideg vagy-hökkent meg Rob.
-Nincs rajtam takaró-mondtam egyszerűen. Ekkor Rob arcán megjelent az a huncut mosoly, amit már oly régóta ismertem.
-Mindjárt ruha sem-mondta Rob, és elkezdte levenni a ruhámat.
-Várj.....az előbb még úgy kidőltél, mint egy fa, most meg be vagy gerjedve?-kérdeztem szórakozottan.
-Talán baj?-búgta a fülembe.
-Dehogyis. Sőt...-és megcsókoltam. Igaz, hogy fiatalabb volt nálam (de jóval), mégis olyan jó volt vele az együttlét. Vigyáznom kellett, hogy ne vadállat módjára tépjem le a pólóját, mivel hát.......nem éppen gyengédségemről voltam híres. Épp a lényegre tértünk, amikor sajnálatos módon kopogtattak.
-Drága, szerintem menned kénne-suttogtam. Rob épp már a nyakamat csókolgatta.
-Ugyan, várjon csak, vagy menjen el-mondta szórakozottan. De a kopogást csak nem hagyta abba. Valaki nagyon türelmetlen lehetett. Végül Rob unottan elengedett engem és felvette a ruháit. Picit dühős voltam, amiért ilyenkor zavart minket valaki, de hát ez van. Bementem a fürdőszobába, hogy zuhanyozzak egyet, amikor meghallottam a pasim és a haverja beszélgetését. Ja, azt nem említettem, hogy a vámpíroknak kiváló a hallásuk, így azt is meghalljuk, amit amúgy nem szerettünk volna.
-Nincs kedved eljönni a Crush-ba? Tök kafa buli lesz-mondta egy mély, rekedt hang. Elfintorodtam. Ezt a hangot bárhol felismertem: Zayn White volt, egy évvel feledtünk járt, és nem mellesleg Rob legjobb haverja. Nem voltam elragadtatva, mikor megtudtam, hogy ő jött ide. Drogos, pervez állat volt, aki a roncstelep mellett lakott. Nem egyszer hallottam, hogy berángatott lányokat a házába és le akart velük feküdni. Szerencsére egyiknél sem sikerült. Bár simán elbántam volna vele, nem mertem kijönni a fürdőből.
-Nem lehet, haver. Tracy-vel már programunk van-utasította vissza a meghívást Rob.
-Jajj, ne már. A csajod várhat egy picit. Hajnali négyre itthon leszel, garantálom. Lesznek ott sztriptíz táncosnők is-újságolta Zayn, és bár nem láttam át a falon, de a lelki szemeim előtt igen, hogy kacsint egyet. Megszorítottam a törülközőmet, mikor meghallottam.
-Zayn, én.......
-Meg drog is lesz, kiló számra. Nah, Tracy biztos elnézi, ha egy kicsit beszívsz-szakította félbe Zayn. Imádkoztam, hogy Rob nemet mondjon. Semmi bajom se lenne, ha bulizni megy, csak ne Zayn-nel. Biztos voltam benne, hogy rossz útra fogja téríteni őt. Le akartam szaladni és szólni Rob-nak, hogy ne menjen, de már hallottam is az ajtó csukódását. Kiléptem a szobámba, Rob-ra várva, de ő nem jött fel. Tudtam, hogy annak a beteg állatnak sikerült rábeszélnie. Az egykori jókedvemet és fáradtságomat átvette a düh és az üresség. Felvettem egy farmert és egy piros pólót, aztán kiugrottam az ablakon. Berohantam az erdőbe, hogy vadásszak egyet. Muszáj volt a feszültségemet valahogy levezetnem. Nem a szokásos túraösvényen szaladtam, hanem pont a sűrűjébe, ahol a régi vadászház volt. Mindig arra szoktam menni, ha mérges voltam. Mivel nem járt arra senki a vadakon kivül, tökéletes alkalom volt arra, hogy fogjak valamit. Felmásztam egy fára és vártam. A hold már megjelent, csillagok milliói gyűltek köré. Lefeküdtem az ágra és az égre pillantottam. A barátaimra gondoltam: Tom-ra, Hilda-ra, és Ash-re. Mindhármukkal a középsuliba ismerkedtem meg. Emlékszem, Hilda nagyon furcsa lány volt: hosszú, szőke haja úgy állt, mint a szénakazal, nagy búzavirág kék szemei voltak és folyton disney hercegnős ruhákba járt. Annak ellenére, hogy majdnem az egész suli fogyatékosnak könyvelte el, rohadtul okos volt. Ő volt az első, aki kiderítette, hogy vámpír vagyok. Nagyon tartottam a reakciójától, de kiderült, hogy felesleges volt. Később elmondtuk a fiúknak is, akik meglepődve bár, de elfogadták, hogy ez és ez vagyok. Náluk jobb barátokat nem is találhattam volna. Azóta Tom és Hilda összejöttek és Bronx-ba költöztek. Érdekes pár voltak (a bogaras csaj és a rocker), de irtó cukik voltak. Ash-ről semmit sem hallottam azóta és ez gond volt. Hiányoztak, nagyon. Gondolataimból egy puma hangos üvöltése ébresztett fel. Felpattantam és figyeltem. Izmaim megfeszültek a várakozástól. Éreztem az állatnak a szagát, hallottam a lépteit, ahogy közeledett. Rég nem éreztem ilyen szabadságot. Ha Rob meglát véresen, hát lásson. Már csak pár lépés. Az adrenalin szintem az egekben volt már. A szívem hevesen vert, ha ember lettem volna, biztos szívrohamot kapnék. Végre elöjött a vacsorám, egy méretes puma. A nyál összefutott a számba, mikor megláttam. Lassan felálltam és rávetettem magam. Persze nem hagyta magát a bestia! Éreztem, ahogy a karmait belém mélyeszti, de ez meg se kottyant nekem. Eltörtem az összes bordáját, majd a kitekertem a nyakát. Az állat még lélegzett, de már alig élt. Belemélyesztettem a fogamat a nyakába. Éreztem vér sós ízét, ahogy végigfolyt a torkomba. Kellemes borzongás futott végig rajtam. Miután végeztem, beletöröltem a számat a pólómba, majd kirohantam az erdőből. A házamhoz közeledve, már sétálva tettem meg az utat. Láttam néhány embert, akik most léptek le a buliról, ebből megállapítottam, hogy Rob is már otthon volt. Épp be akartam menni a házba, mikor megláttam egy férfi körvonalát. Magas volt, erős testalkatú, és rövid, göndör haja volt. Bár az arckifejezését nem láttam, éreztem hogy mosolygott. Kérdőn néztem rá, majd bementem. Az egész nappalit át járta az alkohol és a drog pocsék szaga. Vajon Rob mennyit ihatott, és Zayn is itt van? Idegesen rohantam fel a szobámba. Istenem, bár Zayn lett volna ott, de sajnos ez rosszabb volt. Mikor kinyitottam a szobám ajtaját, Rob feküdt az ágyon, rajta egy lánnyal és meztelenek voltak. Tompa fájdalom hasított belém, elkapott a hányinger. Hogy tehette ezt?! Hogy árulhatott el engem?! A könnyek csak úgy fojtak ki a szememből.
-Na most mész innen, te lotyó!!-ordítottam, miközben a hajánál fogva kirángattam az ágyból. Rémüldözve nézett rám, majd Rob-ra. Ő is felébredt és próbált lenyugtatni engem, de én jól pofán csaptam őt. Felvettem a csaj ruháit a földről és hozzávágtam.
-És ha még egyszer meglátlak itt, neked véged, világos?!-kiabáltam. Ő megszeppenve bólintott, majd úgy, ahogy volt, lerohant a lépcsőn. Most Rob-on volt a sor.
-Mióta?-kérdeztem tőle.
-Tracy, én........
-Ne válts témát! Mióta van vele viszonyod?-kérdeztem.
-Tegnap előtt óta-mondta hallkan. Legszívesebben kitekertem volna nyakát, de uralkodnom kellett magamon.
-Jól csókol, jobban megy vele a szex? Jobban, mint velem?!-emeltem fel a hangom. Rob a falhoz préselte magát ijedtében.
-Tracy, szerintem túl reagálod-szólalt meg cérna vékony hangon.
-Mit reagálok túl?! Megcsaltál! Lefeküdtél azzal a ribanccal! Mit lehet ezen túlreagálni?!-torkoltam le őt.-Tudod mit? Ma a kanapén alszol, holnap meg elmész a jó büdös francba, megértetted?!-ordítottam.
-De kedvesem........
-Semmi de! Tűnés!-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Rob kikelt az ágyból, majd lement a nappaliba. Ezután rácsaptam az ajtót és ledobtam magam az ágyra és sírva fakkadtam.