A reggelem a szokásosan indult. Hisztisen pattantam ki az ágyból, mivel utáltam a környezetem a suliban, és igazából mindenki rühelt engem is. Szóval ez kölcsönös köztem és a sulitársasággal.
Any: Kicsim, gyere kérlek...nem szeretnék megint 3 levelet kapni az igazgatótól, hogy késel. Légyszíves!
Kiabált anyu. Az öcsém persze még aludt.
L: Na, és mi lesz az álomszuszékkal?
Kérdeztem döbbenten, mivel általában az irritáló testvérem miatt késünk...MINDIG. Elindultam egyedül, mert semmi kedvem nem volt várni Bencét. A suli előtt mély levegőt vettem és beléptem a gyerekek börtönébe. Mindenki gúnyosan nézett felém, sutyorogtak valamit, majd vigyorogtak. Én ezt nem értem...mit okoztam nekik? Mivel bántottam őket? Elegem lett. Megálltam a folyosó közepén, majd azok felé fordultam, akik a legtöbb bántódásomat okozták.
L: Kussoljatok! Miért baszogattok ennyit? Mivel váltottam ki azt, hogy amint belépek a suliba, ti rögtön a hátam mögött susogtok?
A pi**ák pi**ája szólt vissza.
P: Nos, igazából nem zavarsz. Csak egyszerűen irritál a megjelenésed, a szomorú képed és a szavak, amiket használsz. Szóval jobb, ha nem próbálsz meg ujjat húzni velem, mert annak, nem mindig lehet jóvége.
Mosolygott, mintha olyan jól végezte volna dolgát. A kezével a termem irányába mutatott, és követelte, hogy távozzak tőle. Én engedelmeskedtem, mert nem akartam, hogy megint balhé törjön ki, mint az előbb....
YOU ARE READING
Gyerekek börtöne
RomanceA reggelem a szokásosan indult. Hisztisen pattantam ki az ágyból, mivel utáltam a környezetem a suliban, és igazából mindenki rühelt engem is. Szóval ez kölcsönös köztem és a sulitársasággal. Any: Kicsim, gyere kérlek...nem szeretnék megint 3 level...
