Egy lány élete(Marcus&Martinus)

1.Rész:A tragikus baleset!

Reggel az ébresztőm csengésére keltem.Nagy nehezen rávettem magam,hogy felkelljek.Gyorsan kiválasztottam,hogy mit vegyek fel,és beviharoztam a fürdőszobába.Megmostam a fogam aztán megmosakodtam és felöltöztem.Lementem a konyhába,ahol már anya csinálta a reggelit.Palacsinta a kedvencem ezért azt csinált.Gyorsan megettem és indultam volna ki a házból,de anya megszólított.

Anyu:apád majd később jön haza,mert sokáig tart a megbeszélés.

Én:Már megint későn fog hazajönni?!Na jó most megyek,majd találkozunk délután.

Anyu:Rendben, de vigyázz magadra.

Én:Anya..már nem vagyok kisgyerek.Tudok magamra vigyázni....

Anyu:Jó,jó.....csak mondtam.De siess mert elfogsz késni.

Én:Már ennyi az idő?!!?Na szia sietek.

Anyu:Szia..

Gyorsan siettem be a terembe, szerencsére a tanár előtt érkeztem,mert már becsengettek.Ma csak 6 óránk lesz megtartva,mert általában 7 óránk szokott lenni.Az első óránk Fizika volt,amit persze én nem nagyon szeretek.Jött ma az iskolánkba egy új fiú Norvégiából.Igen jó messziről,mert én Pesten lakok.Ő eggyel alattam jár(az új fiú).Gyorsan eltelt a mai nap,mert az utolsó napunk volt a suliba.Holnaptól elkezdődik a nyári szünet,aminek természetesen nagyon örülök.Mentem volna haza az iskolából,de egy ismerős hangra lettem figyelmes.A legjobb barátnőm volt az Rachel.

Rachel:Szia!!Ma egész nap hozzám se szóltál.Valami baj van?Tudod nekem mindent elmondhatsz.

Én:Szia!Hát csak annyi,hogy tudod apu valamilyen üzleti úton van és mint mindig későn jön haza.

Rachel:Az nemjó!!!Sajnálom.

Én:Na és csak ennyit akartál kérdezni/mondani??.....

Rachel:Hát....igazából nem!!

Én:Túl jól ismerlek! Na ki vele,mit szeretnél kérdezni/mondani?!

Rachel:Csak annyit,hogy tudod van ez az új fiú Dominik(itt már tudtuk a nevét), és ma elég sokat beszélgettünk,és meghívott egy "randira".Ja és arra szeretnélek kérni,hogy falazz létszi nekem,mert anyuéknak azt mondtam,hogy a könyvtárba megyek kikölcsönözni egy könyvet,és átvinni neked.

Én:Oké.....megteszem,de egy feltétellel!!

Rachel:Rendben,és mi lenne az??.....

Én:Az,hogy utánna mindenről beszámolsz.

Rachel:Jó,jó....-mondta nevetve.

Addig beszélgettünk,hogy haza is értem.Rachellel egy utcában lakunk.Elköszöntem tőle,aztán bementem a házba.Mentem volna fel a szobámba,de megláttam anyut a nappaliba sírva,apu fényképét szorongatva..

Én:Anyu te meg miért sírsz,és miért szorongatod apunak a fényképét??..

Anyu:Gyere ide kicsim,üllj le..Amit most mondani fogok az nagyon fájni fog...Apádnak balesete volt,és már nemtudták megmenteni.😭😭😭😭

Én:Az nem lehet,anyu.......De itt már megakadt a szavam a sírástól.Gyorsan felrohantam a szobámba és lerogytam az ajtó mögé.Aznap és abban a pillanatban egy világ omlott össze bennem.

Remélem,hogy tetszett nektek az első rész!Holnap hozom a következőt!