Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
(Mila van a képen)
-És hogy tetszett neketek a kirándulás?-kérdezi a tanárnő. Mi mindannyian bólintottunk ami még csak nem is volt válasz a kérdére.
-Tehát itt van az utolsó előtti megálló. Ezután az iskolánál fogunk leszállni.-jellentette be. Bár nem voltam még ezen az utcán, de biztosan közelebb van a házamtól, mint a suli. Felkeltem Naomi, a barátnőm melől és az ajtó felé indultam.
-Mila?-kérdezi a tanárnő amikor előtte álltam.-Nem írta le a szülöi levélbe, hogy kilépsz innen.
Vállat vontam.-Igen, és? -Ez azt jelenti, hogy ezt nem teheti meg. -Nézze-rámutatok egy házra-az az én házam.-hazudok.
Megszabadultam a markától és házhoz indultam. A tanár mögöttem állt és nézett. Kopogtam az ismeretlen ház ajtaján. Reméltem, hogy eltünik mielőtt a lakó kinyitja az ajtót, de makacs maradt.
Mit csinálok? Totál abszurd. Halottam, hogy a másik oldalon valaki megfordítja a zárat és lenyomja az ajtókilincset. Egy pillanatot se kellett várnom egy öltönyben lévő fiú állt előttem.
-Ó már vártam rád, gyere be-mondta. Megragadtam az esélyt, hogy átsétáljak a házba. A tanárnő megrázta a fejét és visszatért a buszra.
Megkönyebbülten kifújtam a levegőt. Bent volt egy vanília illatú gyertya. A parketta még csillogott és nedves volt a tisztitás után.
-Köszönöm-néztem a fiúra aki kicsit idősebbnek tünt nálam.-Akkor én megyek is.
-Állj!-kiáltott-Most mi a helyzetünk?
-Nem kell összetévesztened.- Jobban zavarodottnak látszodott, mint egy gyerek. -Te Sophie vagy vagy nem? Az aki egy órával ezelőtt jött volna lasangét enni? -Várj egy percet, van lasange? A randi nem lehet hogy egy órával késöbb van? Nem is tudod hogy néz ki?- kédezem kisebb érdeklődéssel.
-Ez szomorú. Inkább megyek. Nem Sophie vagyok, hanem Mila. Kutyaszemekkel nézett rám. -Mila nem akarsz talán lasangét enni velem?
Ez tényleg egy nagyon csábító meghívás volt. De az egész egy kicsit ilyesztő volt akkor. Ez a gyertya illat és a homályos fény. -Miért van rajtad öltöny? Hány éves vagy? 40? -A randi miatt vagyok öltönyben és nem,16 éves vagyok. -16 évesen,hogy tudsz így kiöltözni egy randira?-Ez kínos. Tettőtől talpig megnéztem nem nézett ki rosszul.
-Ez az első? -Az első öltönyöm?-kérdezi, hogy elkerülje a kérésemet. -Ez az első randid?
-Oh..az ...uhm lasangét?-Mosolyogtam rajta és követtem a konyhába. Tudom. Örület volt, egy idegent követek, hogy lasangét együnk? -Ki vagy te?- kérdezi hirtelen.
-Tizedikbe járok a Serwin Hills gimibe, Mila, mint mondtam. Örülök, hogy találkoztunk...? -Dylan.-fejezte be a mondatomat egy mosollyal. Egy aranyos mosollyal.
Leültem az asztalhoz, megterített, de az egyetlen dolog ami engem érdekelt az a lasange volt. Annak ellenére,hogy már nem volt meleg, tökéletes volt. -Anyukád csinálta?- kérdeztem mikor egy darabot adott nekem.
-Nem, én.-felhúztam a szemöldököm. -Ha nem lenne barátom akkor már elcsábítottál volna.-nevettem. -Van barátod? Bólintottam és pár pillanatra Johnra gondoltam. Tegnap óta nem hallottam róla semmit. -Akkor ez nem egy randi?
-Sajnos nem...Különben is én lopnám el az első randid- beszéltem vigyorogva .
-A szüleim és én újak vagyunk itt, nem rég költöztünk ide. Hétfőn a te sulidba megyek.-Felragyogok. -Ez szuper.-mondtam. Azonban nem igazán tudtam mit gondoljak.
A hangulat kezdett kényelmetlenné válni. Nem is ismerem ezt a srácot és itt ülök vele és eszem a lasangét miközben a barátom otthon vár rám.
Milyen hülye vagyok valójában?
Mi mindent megcsináltam egy jó ételért. -Határozottan látni fogjuk egymást.- tettem hozzá mielött a villát az üres tányérba helyeztem és felálltam.
-Köszönöm a kaját....de most mennem kell.-mondtam. Dylan is felállt és kikisért az ajtóhoz.
-Megkaphatom a telefonszámodat?-összevontam a szemöldököm és muszáj volt elnevetnem magam. -Mondtam hogy barátom van bocsi.-intettem a kezemmel.
Bólintott és intett nekem. -Köszi, hogy megengedted,hogy bemenjek es, hogy kaptam a lasangéből. Tartozom neked.-kiáltottam mielőtt haza indultam volna.
Nem is tudta, hogy miért jöttem hozzà és nem is kérdezte. Ha nem lett volna lasange nem is maradtam volna.
Belegondoltam, hogy mi történt volna akkor ha eljött volna Sophie a randira.
Otthon erősen bekopogtam az ajtón. -Mila nincs nálad kulcs?-hallottam anya hangját kiabálni belülről. -Elfelejtettem.-kiáltottam vissza.
Egy pillanattal késöbb anya kinyitotta az ajtót, a kezei lisztesek voltak. Úgy látszik most főzött. -John egész idő alatt téged várt. Tudod péntek van. Hol voltál?-kérdezte.
Beléptem és becsuktam az ajtót mielőtt letettem a cipőm és a polcra tettem. -Kiránduláson voltunk, anya-hitetlenkedve megrázta a fejét és visszament a konyhába.
Felfutottam a szobámba és izgatotan kinyitottam az ajtót.
-John-felugrottam a karjába és 200-szor megcsókoltam.
-Milyen volt Paris?-kérdeztem a csókok után a barátomtól. -Unalmas. Nélküled.-simogatta meg az arcomat.
-Hallod-nevetek-mit akarsz csinálni most hogy visszajöttél?-előrehajolt és adott egy hosszú, de gyengéd csókot.
A nyakába tettem a kezeimet és közelebb húzodtam hozzá. -Hiányoztál-motyogtam. -Nekem is.- suttogta John és amikor átkarolt automatikusan a vállára döntöttem a fejem.
----------------- Ez lett volna az első rész. Remélem tetszett a fordítás. Bocsánat ha valamit elrontottam. Minden ember hibázik.
