Verseim és novelláim

Szörnyeteg lennék?

Késő este volt már, mikor hazaértem, odakint tombolt a fagyos hideg, s a sűrű hó zuhatagtól és a tömény sötétségtől alig lehetett látni. Ledobtam a táskámat a földre, nyekkent egy kicsit, nem szokta meg e durva bánásmódot. Otthon már mindenki aludt, a síri csönd már-már kezdett nyomasztóvá válni, csak a testvéreim halk szuszogása és a padló recsegése hallatszott minden egyes lépésem után.
A fürdőszobához osontam, felkattintottam a lámpát, s egyből elkezdett zúgni a beépített ventilátor. Nagyon idegesitő volt, de már megszoktam, már egy éve ezt kell hallgatnom. Levetettem ruháim, s remegő lábakkal beálltam a zuhanyfülkébe. Fáztam, mintha csupaszon fetrengenék egy nagy kupac hóban, s közben fekete ruhás alakok betemetnének vele. Megfáztam, hisz voltam olyan őrült, hogy egy olyan téli napon nem vettem fel se pulcsit, se nagykabátot, se sapkát, se kesztyűt. Megengedtem a forró vizet, s élveztem, ahogy a vízsugár hozzáér fagyott testemhez, s lassan elkezdi felolvasztani. Éreztem, ahogy tér vissza az élet lomha testrészeimbe, úgy megy el a maradék pozitív érzelmem. Egy száraz könnycsepp gördült végig az arcomon, melyet követte a többi is, kegyetlenül elkobozták tőlem az összes erőmet, s már nem bítam tartani magam, összegörnyedtem, moccanni sem bírtam, mintha csak egy nehéz súlyokkal töltött zsák lennék, a gondolatok egyre többen voltak, s egyre nehezebbek lettek.
Hangtalan és keserves zogokásom egyszeriben abba mardt, s végre tudtam folytatni, mit elkezdtem. A műanyag fülkefalat belepte a könnyed pára, melyet letörölve tükrözőtött mindeni, mi körülöttem volt. Láttam a kopott zuhanyrozsát, a tusfürdők gyér tömegét és a gőzt, mely meghódította az apr szobácskát. Egy valami nem stimmelt, mely megrémített, nem magamat láttam, hanem egy szörnyet, szeme vérben forgott, szájából hegyes fogak kandikáltak ki, teste tele volt friss vágásokkal, s arcára volt írva a bűnösség. Rossz érzés fogott el, ki akartam onnan szabadulni, mint egy rab a a börtönből, hova igazságtalanul száműzték. A bűntudat égetni kezdett belülről, a mellkasom környékén elkezdte lemarni belőlem a húst, s vígant felfalta, mint a csiga a zsenge leveleket. A fejembe költözött a gondolat, hogy a tudatalattim tud valamit, amit én nem, valamit, amit tettem vagy tenni fogok, valami szörnyűséget, s kétségbeesetten ordítozott bennem, hogy vegyem észre és tegyek ellene valamit, de elképzelésem se volt mire gondolhat.
Mikor végeztem a fürdéssel, ledőltem az ágyra, s hagytam, hogy az érzés hatalmába kerítsen, s uralkodni kezdjen felettem. Egyre kevesebb volt belőlem, s egyre több abból az énemből, melyet a rettegés és a félelem irányított, keserű vére ott folyt ereimben, melyek színte ugráltak a karomban, fel akartak robbanni, meg akartak ölni véglegesen. A szívem csak azt dobogta "szörnyeteg vagy", s hallottam az agyamban a fáradhatatlan kattogást, mely azt mormogta szűntelenül, hogy "Rosszat tettél, másokat bántottál! Bűnös vagy, és ezt sosem fogod lemosni magadról!", s elkezdte újra megfagyasztani a testem belülről. Kipréselt belőlem minden szeretetet és egy összetörhetetlen palackba zárta, nehogy hozzájuthassak, s helyükre gyilkos gondolatokat költöztetett, melyek sötétebbek voltak, mint odakint az éjszaka. A tett vágy hegyes tüskéje lassan a tarkómba szuródott, s mérgét elküldte a testem minden egyes részébe. Nem fájt, söt, még jól is esett, akár csak egy kötél a meghalni vágyó embernek. Tudtam, hogy nem szabad, de ölni akartam, mindegy, hogy kit, a lényeg csak egy volt, szenvedjen, szenvedjen jobban, mint én.
Az a fájdalmakkal teli este után minden megváltozott, émelyegve mentem, mintha nem én irányítanám reményvesztett mozdulataim, reggelente felvettem fekete maszkom, s lefekvésig rajtam volt, így meg tudtam óvni a körülöttem lévőket a belső démonomtól, ki megkeserítette az életem, többé nem tudtam boldog lenni, a legédesebb sütemények is keserűek voltak számomra. Nem tudom tettem-e bármit is, mivel megbántottam másokat annyira, hogy az nekik fájjon, s örökre megmaradjon, nem tudom, hogy tenni fogok-e olyasmit, nem tudom szörnyeteg vagyok-e vagy sem, de úgy talán mindenkinek jobb, hogyha távol tartom magam tőlük...