Dirty Grimace Of Fate [ ÀTÍRÁS ALATT ]

KEGYETLEN VALÓSÁG

Köszönöm hogy Itt vagy!
A részekkel kapcsolatban bármilyen észrevételed van, kérlek jelezd!

MINDEN JOG FENNTARTVA !

***************

I . FEJEZET

AUGUSZTUS 31., SZOMBAT

DOROTHY  FOX

A reggeli napsütés, cirógatva próbál kilökni a paplanok közül. Ásítások közepette, nyújtózkodva hallgattam, ahogy az ablakom alatti diófán csiripelnek a madarak. Pislákolva kutattam, az éjjeli szekrényen a telefonom után, remélve hogy nem sodortam le éjjel a párnámmal a földre. De hiába keresgéltem, nem akadt a kezeim közé az a fránya készülék. Duzzogva fordultam át a másik oldalamra, miközben megpróbáltam felidézni a tegnapi napot, de a memóriám valami okból kifolyólag, minden fontosnak gondolt részletet kitörölt egy kis időre. Az még megvan hogy valahogy hazaértem, merthogy Sophiaék haza dobtak azzal a rémes tragaccsal amit még a bátyja, Noah vett tavaly nyáron. Azóta is csodálkozom, hogy még  működik, és nem robbant még le egyszer sem. Noah azzal érvelt, hogy ahhoz képest ahogy kinéz, egy igazi főnyeremény. Persze mindenki, aki az autóban tartózkodott, egy emberként nevetett fel bólogatva, mintha mindenki egyetértene ezzel az állítással.
Szóval a lényeg, hogy valahogy haza hozott az a tragacs, de a többi részlet már eléggé homályos.
És ebben a percben, amikor már feladni készültem, hogy előkerítsem a telefonomat, megrezzent, méghozzá a lábamtól nem messze . Már meg sem lepődtem, de azért most sem voltam hajlandó megmozdulni. Pár másodperc elteltével az illető megunva a várakozást letette, majd nagy szerencsétlenségemre újra rezegni kezdett a készülék. Idegesen kaptam
utána, mikor is újra néma csend lett a szobában, egyedül a szitkozódásaimtól zengett a szoba.
- Hogy az a...... - ahogy a kezembe akadt a készülék, a képernyőn
Sophia neve jelent meg, alatta meg még ezernyi üzenettel.- Ez sem tud nyugton maradni.-gondoltam magamban ahogy a készülék újra rezegni kezdett, mire egyből fogadtam a hívást.
- Nahát, fel tudtad venni a telefont, akkor még életben vagy. -barátnőm kacagása egyenesen sértette a dobhártyámat, és erre még a tegnapi koncert is bevillant, aminek a felénél màr a hallàsom is feladta a szolgálatot a màjam mellett. Talán mégsem volt olyan jó ötlet inni az este folyamán .
- Mi lenne, ha nem tennéd még jobban tropára a hallasomat?! - a költöi kèrdèsemre, újabb nevetès volt a válasz. A telefon kèpernyőjét vizslatva tudatosult bennem, hogy igen korán van még, úgy hogy alig pár órát aludhattam. - Amúgy meg hogy pöröghetsz így reggel hét órakor, mikor úgy rémlik, te sem voltál éppen toppon éjjel, mikor a házunknàl elbúcsúztunk. - a hajamat próbáltam kontyba összefogni, mikor is három dudaszó rázta fel a csendes kis utcát. Az ablakboz botorkálva már egyből tudtam, hogy nem volt túl jó ötlet felkelnem, a paplanok között kellett volna maradnom. De màr mindegy volt, így hàt a fejemet masszírozva, húztam el egy aprónyit a függönyt. Egy hatalmas kamion állt meg a szemben levő ház előtt, ami már hónapok óta üresen álldogàlt. Pontosan egy hete tűnt el az eladó tábla a kertből, ma meg már úgy néz ki, új szomszédokkal gazdagodtunk.