Áruló { SZÜNETELT}

Mary

○ Mary ○

♢°♢°♢

Háborús századba születni felér egy igazán erős büntetéssel. A gyerekkorod soha nem nyugodt. Nem mehetsz sehova az iskolán kívül, oda is csak akkor, ha éppen tűzszünet van a megyédben. Ami, valljuk be, elég ritkán fordul elő. Egy évben talán kétszer; karácsonykor és húsvétkor. De volt már arra is példa, hogy e szent ünnepekkor sem csitult a viszály.

Zohara Lotner néven születtem egy terhes nőknek kijelölt sátorban 1926-ban. Nem a legjobbkor, ugyanis előtte pár nappal vesztették el otthonukat anyukámék. A családom szegény volt, és ezért sem tudtak a szüleim egy normális kórházba menni. Nincs jogom hibáztatni őket, mégha szívem legmélyén legszívesebben ezt tenném. Apám pékárusként kereste kenyerét még a háború előtt, amíg el nem vesztette állását... a származása miatt.

A zsidókról mindenkinek az jut eszébe, hogy milyen gazdag életet élnek, és hogy valószínűleg ők a leggazdagabbak a világon. Ez nem mindig van így, és erre mi vagyunk az élő példa. Nyomorogtunk, nehezen éltünk meg. Anyám szintén zsidó származása miatt nem tudott sehol sem elhelyezkedni, és végzettsége sem volt. Abba kellett hagynia a középiskolát, mert a mama megbetegedett, és ápolni kellett őt, visszamenni meg már nem tudott. Soha nem fejezte be tanulmányait.

Tizenhárom éves voltam, amikor az egész családomat bezárták a gettóba több zsidó családdal együtt, és egy évre rá elvitték őket a haláltáborokba. Engem sikeresen elszöktetett egy férfi, aki apával jó viszonyt ápolt, Amerikába, és felvettem a Mary Williams nevet. Egy barátom jóvoltából sikerült megkeresztelkednem, és lemosnom magamról az átkot. Legalábbis így éreztem akkor.

Két év telt el azóta. 1941-et írunk. Azt mondták, hamar vége lesz. Ha a Kína-Japán háborútól számítjuk, akkor lassan öt éve élek rettegésben. Rettegek, hogy rájönnek valódi származásomra.