Dzsungeli Luxus

1. fejezet

-Jól érzed magad drágám?-kérdezte Fred és átnyújtott nekem egy koktélt.
Bólintottam , és megpusziltam.
Hogyan ne éreztem volna magam jól egy luxushajón, amikor egy luxusszállóba tartok a dzsungelbe. -Tökéletes ajándék a 18. szülinapomra-mosolyogtam rá.
Lementünk a hajó ebédlőrészébe,hogy elfogyasszuk a vacsorát a többiekkel, akik a hajón utaztak.
Egy elegáns sötétkék kosztümöt viseltem,Fred pedig fekete szmokingot. Kék magassarkúmban odatipegtem egy hosszú asztalhoz,ami tele volt minden jóval. Fred mellettem foglalt helyet és mindkettőnknek elment ,hogy hozzon valami finomat. Ekkor megláttam valakit és ő is engem nézett. Fekete rövidre nyírt haja ,tökéletesen illeszkedett enyhén kerek fejalakjához. Orra se nem pisze se nem hegyes, pont tökéletes . Fekete szeme találkozott az én kék tekintetemmel. Az asztalhoz közeledett és helyetfoglalt szemben velem. Felső ajka tökéletesen ívelt  volt, és állcsontja enyhén kiállt. Még szmoking alatt is látszott mennyire izmos. A pillantásunkat Fred zavarta meg.
Összehasonlítottam a két férfit. Mindketten a húszas éveikben jártak. Nem mondhatjuk, hogy  Fred ronda ,világosbarna hajával barna szemeivel és helyes arcával,de ez a férfi szemben velem összehasonlíthatatlan volt Freddel. Mindketten izmosak voltak ,de a férfi derékban karcsúbb volt Frednél,és széles vállai még szélesebbek voltak Fredénél.
Alig tudtam levenni róla a szemem ,és ő sem volt hajlandó abbahagyni a bámulást.
-Drágám kóstóld meg nagyon finom-noszogatott Fred ,mire a férfi félrenézett,én pedig vágtam egy grimaszt ,ahogy megláttam a tányéromat.
-Mi ez?-kérdeztem.
-Fogalmam sincs de finom.-vont vállat Fred.
-Sertéscomb.-válaszolt kimérten a férfi. Egy pillanatra megint találkozott a tekintetünk,de aztán elkapta a fejét.
Tényleg finom volt . Miután végeztem megkértem Fredet ,hogy sétáljunk a hajó fedetlen részén.
-Nekem mosdóba kell mennem ,majd utánad megyek!-mosolygott.
Elindultam és nagy meglepetésemre amikor kiértem ,ott találtam a férfit  a korlátnak támaszkodva.
Közelebb mentem és én is odatámaszkodtam , észrevettem ,hogy engem néz. Rámosolyogtam ,mire ő rámvillantotta a tökéletes fogsorát.
-Gréta vagyok.-nyújtottam kezet.
-Tangviszi-fogta meg a kezem.- Tudom furán hangzik, de koreába születtem . A szüleim magyarok.-Te is  a luxus szállodába tartasz?-kérdezte.
-Igen a barátommal Freddel ,a 18. szülinapom alkalmából.
-Ó.-vágott csalódott képet.
Ekkor egy hatalmas széllökést éreztem. A vihar nagyon hamar  ideért. Egyre erősebb szél volt,ami szétszagatta a hajamat. Az eső is zuhogni kezdett. A hangosbemondó bemondta ,hogy mindenki menjen a kabinjába. A korlátba kapaszkodva próbáltam araszolni az ajtóig,de a szél elvitt a korláttól és majdnem kiestem a tengerbe.Tangviszi elkapta a derekam és testével odaszorított a korláthoz.
-Jól vagy?-kérdezte bársonyos hangon.
A rossz idő ellenére elmosolyodtam,és belebólintottam a szmokingjába. Nem sokáig voltam boldog ,hiszen a szél egyre nagyobb lett.
-Indulj el az ajtóig lassan.-utasított.
Araszolni kezdtem ő pedig szorosan a nyomomban volt.
-Most pedig nagyon lassan indulj az ajtóhoz.
Nagyon sötét volt nem láttam semmit. Elindultam de a viharos szél eltolt a víz felé. Már dőltem ki a korláton ,amikor Tangviszi megfogott és próbált visszahúzni . Ázott fekete hajából már folyt a víz,végig az arcán. Gyorsan az ajtó kilincséért nyúlt ,de eközben egy erős széllöket kivitt a kezei közül a tengerbe.
Utánamugrott és próbált eljutni hozzám a hullámzó tengerben. Nyújtottam a kezem ő pedig elkapta és magához rántott. Próbált visszaúszni a hajóhoz ,de a hullámok az ellenkező irányba tartottak. Tangviszi a mellkasához rántott és teljes erejéből a hajó felé úszott. A hajóteraszon megjelent Fred.
-Gréta hol vagy?-ordítozott,és mikor meglátott ,tágra nyílt a szeme és berohant az ajtón.
Pár pillanattal később jöttek a vízimentők,de hiába próbálkoztak,nem jutottak semmire.
-Van valami cuccod?-kérdezte Tangviszi.
-A hátizsákom.
-Dobják le a hátizsákját.-próbálta túlkiabálni a zajt .
Pillanatokon belül már a kezemben tartottam az óriási kék hátizsákom.
Szólni akartam de egy nagy dörgés mellett elhalt a hangom. A hullámok egyre erősödtek  és elvittek a hajótól. Pánikba estem. Rettegtem a vihartól.
-Meg fogunk halni!-mondtam miközben próbáltam visszatartani a könnyeimet.
-Nyugodj meg ,nem lesz semmi baj.-nyugtatott és szorosabban fogta a kezem. Én viszont odabújtam a mellkasához és már majdnem zokogtam. Korom sötét volt,csak a villámok világítottak. A hullámok sodortak minket egyre messzebb a hajótól. A sodrás levitt a víz alá. Még soha nem láttam így a tengert. A víz alatt is arcomba csaptak a hullámok. Valaki megfogott a derekamnál és a lábaimnál ,aztán felemelt ,és végre kaptam levegőt. Belenéztem a fekete szempárba,és mosolyogni akartam,de köhögni kezdtem a nyelt víztől.
Egy óra hosszáig sodrodtunk így. Tangviszi még a hátizsákomat is cipelte,miközben engem próbált a felszínen tartani. Egyszer csak földet éreztem a lábam alatt,vagyis Tangviszi lába alatt.
-Tegyél le, most már tudok járni.
Ő nem szólt egy szót se és vitt tovább,amíg már teljesen száraz volt a talaj. Ott aztán letett,de kicsit meginogtam.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva miközben tartott.
-Igen köszönöm-mondtam mosolyt erőltetve az arcomra .
Elbotorkáltunk így egy darabig és amikor már nem bírtam tovább lehuppantam a homokra.
-Keressünk valami kényelmesebb helyet.-nézett körül Tangviszi.
Én már nem tudtam tovább menni és hanyadtdőltem a homokba. Tangviszi ledobta a táskámat a földre és ő is mellém feküdt,tisztes távolságban.
-Hol vagyunk egyáltalán?-kérdeztem.
-Nem tudom,de most pihenjünk.
Próbáltam aludni de kemény volt a talaj. Éhes voltam és fáradt ,s ezek túlkerekedtek a kemény talaj érzésén.
Elaludtam.