Fallen Angel

A kezdetek

Rég volt már, talán sokan nem emlékeznek rá. Tán tíz év is eltelt már azóta, amikor Amie-t elütötte egy teherautó. A bátyja, Adam vigyázott rá, amikor egy óvatlan pillanatban Amie kiszaladt az útra és megtörtént a tragédia.
A kis Amie-t órákon keresztül próbálták újraéleszteni, sikertelenül.

Mellette az őrangyala végtelen szomorúsággal figyelte a próbálkozást miután visszahívták a mennybe, hogy elszámolják és rábízzák a gyermek további nevelését.

10 évvel később

Tyrael mérgesen ment végig a nevelt angyala szobájához vezető folyosón. Megbánta már, hogy akkor nem figyelt rá, amikor kellett volna. Most meg rohanhat utána mindig, amikor épp nem megy be a kiképzésére.

Amie az ágyán feküdt, gondolkodott. Vajon mikor kezdődik a vizsgája és mi lesz a feladata? Az új őrangyaloknak ugyanis nem árulják el, hogy mi lesz a feladatuk, még mielőtt megkapják az első őrzésre szánt embert.

Tyrael berontott a szobába, Amie pedig rémülten ugrott fel. Észre sem vette, hogy már a vizsgán kéne lennie.
-Amie! Azonnal indulnunk kell, már így is késésben vagyunk. - kiabált az egykori őrangyal.
-Nyugodj már meg, Tyrael! Időben ott leszünk. - felelt neki a kissé szemtelen, de annál kedvesebb lány, majd felállt és apró szárnyaira kapva kiviharzott a tanítója mellett.
-Amie! Azonnal szállj le! - kiáltott utána amaz. - Te is tudod, hogy idebent nem repkedhetsz!

Amie, mintha nemis hallotta volna az utasítást azonnal tovább repült. Tyrael nem tehetett mást, neki is fel kellett szállnia, ha meg akarta állítani a fiatal és gyors leányt. Már-már elkapta a kisangyalt, amikor az kiröppent a szabadba és megfékezhetetlenül iramodott a vizsgaterem felé. Ott leszállt, majd bevárta a tanítóját, aki szúrós tekintettel ajándékozta meg a lányt, amikor mellé ért.
-Ilyet nem csinálhatsz, tudod jól. - szorította össze a száját.
-Nemár Tyrael. Te is tudod, hogy imádok repülni.
-Igen, tudom. Épp ezért fékezd magad a vizsgád alatt. - Tyrael lezártnak tekintette a témát, majd bekopogott a hatalmas terem ajtaján.

-Lépj be! - hallatszott ki egy mély, tiszteletet parancsoló hang.
Amie félve pillantott fel mesterére, aki egy bíztató mosollyal útjára engedte a lányt. A tanítók nem kísérhették tovább a tanoncokat az ajtónál, innen maguktól kellett boldogulniuk.

Amie félve tette meg az első lépéseket, majd miután bezárult mögötte az egyetlen kijárat mély levegőt vett és határozott léptekkel elindult a vizsgaterem felé.

Odabent egyetlen öreg angyal várta, aki egy asztal mögött ült, majd amikor Amie belépett felpillantott a papírjai közül.
-Gyere beljebb! - utasította a lányt.
Amie beljebb lépett és megállt az angyal asztala előtt.

-Neve? - kérdezte az öreg angyal.
-Amie.
-Kora?
-17.
-Nos. A halála 10 évvel ezelőtt történt, mikoris elütötte egy teherautó. Tisztában van ezzel?
-Igen.
-A vizsgáját most azonnal kezdi. A feladata egyszerű. Csupán be kell bizonyítania, hogy méltó arra, hogy beválasszuk önt őrangyalnak.
-És ezt hogyan kell csináljam?
-Erre magától kell rájönnie. Most le fog menni az emberekhez és ott marad mindaddig, amíg bizonyosságot nem ad, vagy míg fel nem adja. De arra figyelmeztetem, hogy ha most feladja, akkor soha többé nem vehet részt a vizsgán és nem lesz többé esélye őrangyallá válni. Nekivág a vizsgának?

Amie újra számba vette, hogy mit is akar. Mióta az eszét tudja arról álmodik, hogy őrangyal lehessen. Viszont most nehéz döntés elé állították. Ha nem sikerül rájönnie, hogy hogyan bizonyíthatná, hogy alkalmas rá, soha többé nem lehet alkalma arra, hogy őrangyal lehessen.
Ha viszont meg sem próbálja akkor esélye sem lehet arra, hogy megvalósítsa az álmát.

-Vállalom a vizsgát.
-Rendben. Ez esetben álljon a szoba közepére.
Amie megtette a kérést és odaállt. Abban a pillanatban megnyílt alatta a padló és a lány zuhanni kezdett. Még meglepődni sem volt ideje, már a földön volt, egyetlen táskával a hátán. Fehér ruhája eltűnt, helyette csak egy egyszerű nadrág és egy póló takarta el a testét. Lábát sem hagyták szabadon úgy, mint ödafönt. Sportcipőt adtak rá, ami megvédte őt a kemény, betonos úttól.

Amie először fel sem fogta, hová került. Körülnézett, de csak egy elhagyatott kriptát látott maga körül. Néhány síron és pár koponyán kívül csak a por volt odabent.
A fiatal, még tapasztalatlan angyal levette a válláról a táskát és kipakolta maga mellé a tartalmát. Egy várostérkép, némi váltás ruha és egy levél volt benne, rajta egy kereszt.
Amie kivette belőle a papírdarabot és olvasni kezdte.

,,Drága Amie!
Ha ezt olvasod, akkor én már nem vagyok melletted, mert épp a vizsgádat teljesíted, amihez ezúton szeretnék sok szerencsét kívánni.
Sok éven keresztül tanítottalak téged arra, hogyan legyél kiváló őrangyal, legalábbis nálam sokkal jobb. Remélem, neked sikerül. A szárnyaidat és egyéb angyalságodra utaló tulajdonságaidat nem használhatod a vizsga ideje alatt.
A táskában megtalálsz pár szükséges holmit, köztük egy térképet, amin bejelöltem, hogy hová kell majd menned. Ott majd nevelőszülők fognak várni téged, akik cserediákként fognak kezelni és ellátnak majd mindaddig, amíg tart a vizsgád.
A további intézkedésekről személyesen tájékoztatlak.
További sok sikert kíván a tanítód:

Tyrael

Amie visszarakta a levelet a borítékba megkereste a térképen, hová is kell mennie. Nem kellett túl sokat gyalogolnia, mire odaért. Nagy levegőt vett majd rászánta magát és megnyomta a csengőt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hát helló, bogarak!
Ez mégcsak a második munkám itt a wattpadon, de egyre jobban megtetszik ez a dolog. (És persze remélem, hogy nektek is tetszik az, amit csinálok)
A fent berakott videó ihlette meg ezt az új történetet, amit csakúgy egyetlen este alatt kieszeltem. Ha megfogott az első rész, akkor örülnék, ha megnyomnád ott lenn azt a kis csillagot és ha van annyi időd, akkor szívesen veszem a kritikákat, akár pozitív akár negatív jellegű.
Mindenesetre köszönöm, hogy megnyitottad és hogy beleolvastál.