Démon Város - Blue Exorcist ff

Bevezető

A szél megcsengette a házakra rakott kis csengőket. A fák lombjai nyugodtan susogtak. Egy lélek sem volt az utcákon. A házakban gyertyák égtek.
A főtemplomba papok kántáltak.
A falu csendben terült el a hegyoldalon.

A térdük már piros volt a sok térdeléstől de még mindig nem álltak fel. Lehunyt szemmel dörmögtek egyszerre az orruk alatt. A tűz amit körül ültek egyre nagyobb lángokba játszott de a kántálás még mindig folytatódott. A gyertyák kialudtak.

Egy kislány hagyta csak abba az imádkozást... Ijedten pillantott fel a felnőtekre és a bátyjára. Nem lehetett több 9 évesnél. Fekete haja beterítette vállát és barna szeme ijedten ragyogott.
Bátyja is felpillantott hugára és összerácolt szemöldökkel nézett rá. Sokszor láttak már ilyet a felnőttektől, hogy lelküket átadva hívogatják a démonokat testükbe. De most apjuk kényszerítette őket, hogy álljanak be. Fiatal koruk ellenére. A kislány egyre jobban folytogatónak találta a légkört. Mintha egy villámcsapás suhant volna át az agyán. Elege volt. Nem akart ebbe a játékba benne lenni. Ám amikor már készült volna felállni a többiek abba hagyták a kántálást.
- Ezennel át adom legfiatalabb lányomat! - mondta az apja átszellemülve - A Kicunecuki démonja! A te szolgálatodra bocsájtom!
A kislány megsemmisülve nézett apjára aki csak vigyorogva mutatott rá. Bátyja dühödten tátotta a száját. A lány felpattant majd átugrálva a papokon a kijárat felé rohant. Ám amikor már az ajtóhoz ért valami a hátába csapódott a földre terítve őt. Hasra esve hátra nézett, hogy ki lökte őt el de mindenki ülve maradt. Ekkor egy erős szorítást érzett belüről. Mintha megszorították volna a tüdejét. Felnyőgve szórította kezét a mellkasához.
- A démon... Sikeresen elérte a halandó testet.- hallot egy hangot
Összegörnyedve küzdött a benne bujkáló démon ellen.
- Ne küzdj ellene! - hallotta apja hangját - Engedd, hogy magához huzzon és egy jobb célt szolgálj!
A kislányt nem érdekelte. Nem akarta, hogy démon legyen belőle. Az agya mintha elsötétült volna. A haja az izzadt homlokára tapadt. Ökölbe szorított kezével a padlóra csapott. Nem adja meg magát! Meg fogja ölni vagy ha nem ő... Akkor a démon fogja őt megölni.
Kizárt mindent a fejéből és csak arra koncentrállt, hogy kiűzze magából.
Teste egyre jobban nehezedett. Érezte, hogy a pulzusa növekszik. Nyerni fog!! Határozta elmagát és felkiáltott. A papok csodálkozva kiáltottak fel és a vergődő áldozat köré gyültek akinek szálanként szőkült ki a haja.
- Elég!! - üvöltött fel a lány és a teste rándult egy nagyot majd nyugton maradt
Izzadtan szuszogot az eszméletét vesztve.
A papok csodálkozva állták körbe az ájult lányt.
- Megölte.... Megölte a démont! - kiáltott fel az egyiköjük
- Kiszőkült! - kiáltott fel a másik
- Mágjára vele!! - üvöltötte valaki
- Elég! - csattant fel az apa - Sürgős ellátás kell a lányomnak! Vigyék őt!
Páran a lány alá nyultak akinek kipattant a szeme és a helységbe lobogó tűz felcsapott a mennyezetig.
Mélyen beszívta a levegőt majd rekedten megszólalt:
- Eretnekek! - mondta majd újra összeesett
- A szeme... - szólalt meg a bátyja - Kék volt!