~Merrow~

I.

Annyit azért leszögeznék most itt, hogy a szóhasználat mint pl.;szia nem fog amiatt megváltozni mert a történet e rég korban játszódik tehát úgymond mai stílussal fogom írni. :)

Almour G.

1829. április 8., Kleiphsaa

Fakó, olajzöld szemei egy kerek szemüveg mögül bámultak rám. Pimasz orráról átvándorló szeplők tarkították pirospozsgás orcáját. Halovány, rózsaszín ajkai vigyázva nyíltak el. Lágy és fiatal vonásai szerényen tűntek fel. Fülcimpájából kis láncon lecsüngő rombuszban kék gyöngyök díszelegtek. Nyakában himbálódzó bőr fonalon egy kőris fából készült kereszt csúszott be a mellei közé. S a vállára omló bársonybarna, hullámzó haja eltakarta titokzatosan kivillanó dekoltázsát. Fejébe régi, mocsárbarna boszorkánykalapot húzott melynek peremét kecsesen kacskaringózó arany vonalak dekoráltak. Vékony csuklóin hatalmas karikák csörögtek. Sokszínű, galléros és itt-ott összefoltozott ruhája bő és fodros szoknyában végződött ami a térdét verdeste. Szabadon hagyott lábaira satnya, necc harisnya feszült. És végül két oldalasan átfűzött, magasított Foevuner cipellő.
Őszintén megvallva nevetségesen nézett ki sőt borzalmasan.
Reszketegen sóhajtott, bal kezével a gönc nagyobbik zsebébe nyúlt. S némi kutakodás után egy fiolát emelt ki a mutató- és a -hüvelykujja között tartva. A sárgászöld színű lét meglögybölte majd megszagolta, mintha ellenőrizné.
-Elhoztam. Ez az.-nyújtotta felém magabiztosan.
-Köszönöm, az együtt működését!-válaszoltam illedelmesen és az üvegcsét szinte kitéptem a kezéből.
-Remélem most, nem azt várja, hogy azt mondjam ,,Ugyan, enyém a megtiszteltetés, hogy segíthettem kegyednek". Mert az a helyzet, hogy én eleve megmondtam nem díjazom ezt a lépését és erősen ellenzem. Ráadásul értelmét nem látom ennek az egésznek.-bökte ki valós véleményét.
Láthatóan eléggé begurultam és legszívesebben felakasztattam volna amiért ilyen hangnemben mer beszélni velem. De türtőztettem magam.
-Köszönöm az őszinteségét, hölgyem! Úgy gondolom megérdemli a jutalmát.-nyomtam a kezébe egy kis tasakot melyben árulkodva csörrent meg az arany.
-Ó, köszönöm a nagylelkűségét!-álmélkodott.
-Semmiség. Szólok az egyik cselédnek, hogy legyen szíves kikísérni.
-No, de fiam nem gondolod, hogy illendő lenne meghívni a palotába egy időre?!-harsant fel apám mély öblös hangján a hátam mögött.
Nem fordultam hátra.
-Sőt, még valami. Szeretném, ha a kastélyban maradna egy teljes hónapig. Ha szeretné elhozathatunk néhány eszközt az otthonából vagy tőlünk is kérhet.-préseltem ki magamból és ökölbe szorítottam a kezem. A hátam közepére sem kívántam ezt a lányt nemhogy meghívni. Más sem hiányzik ide...
-Ugyan semmi szükség rá.-hátrált óvatosan.
-Kérem, ragaszkodom hozzá!-habár cseppet sem gondoltam komolyan az udvarias elhangzottakat csupán azért mondtam mert apám is jelen volt.
Végül beadta a derekát én pedig szóltam egy cselédnek, hogy kísérje be a szobájába a kisasszonyt.

Lassan apám felé fordultam. A trónon ült és büszke vigyort küldött felém. Fekete hajában az őszülő tincsek egyre jobban gyarpodtak. Kék szemei között vaskos orra helyezkedett el. Húsos ujjain pedig egy-egy gyűrű.
-Így kell fiam, mindig! Ügyes vagy! Fontos, hogy soha ne próbáld meg kihasználni a rangodat olyan célok elérésére amikkel hátráltathatsz másokat. Habár ez a rózsa kiírtás sem valami jó ötlet és én sem támogatom viszont úgy is van annyi virág a királyságban.-magyarázott miközben ujjaival a karfán kezdett el dobolni.
-Úgy fogok tenni atyám!-húztam ki magam.
-Remélem is, most pedig usgyi! Intézd el a holnapi bál előkészületeit és kérlek nézz be ahhoz a Hogyishívják lányhoz.
Ahogy óhajtja.-hajoltam meg mélyen majd gyors léptekkel távoztam a nagyteremből. Felbaktattam a vörös szőnyeggel leterített lépcsőn és amint fölértem az emeletre az első ajtót feltéptem. A szobát a plafonról lelógó óriás csillár világította be. Az íróasztal mellett roskadozó könyvespolcok álltak. Idegesen vágtam le magam a székbe és az asztalomon düledező papír tornyot is levertem. Unom már ezt a hülye játszuk-meg-a-tökéletes-kedveset. Gyűlöltem, az embereket. Csak arra valóak, hogy teljesítsék a kívánságaim. Alávaló férgek, amint trónra kerülök minden máshogyan lesz. Minden. Ráadásul ez a ne-írtsuk-ki-a-rózsákat eset is felidegesít. Igenis kiírtom, mert én azt akarom. Ők nem érthetik meg a fájdalmam, nem tudják milyen így élni. Nem tudják...

(Vissza emlékezés a múltra)
1815. március 29., Kleiphsaa

A királyság területe hatalmas volt. Teli volt mindenféle egzotikus növénnyel. És óriási bokrokkal. A szerda volt a kedvenc napom mert akkor lehettem odakint a legtöbbet. Mikor végetért a zongora órám. Fejvesztve rohantam ki az udvarra. Az őrök pedig jöttek utánam. Játszottunk fogócskát és bújócskát. De állandóan engem kellett elfogni vagy megtalálni. Nem is igazán volt ez nekik játék viszont én még ekkor azt hittem. Egyszer túl messzire kóboroltam és eltévedtem, megbotlottam és legurultam a domboldalon. Az egyik földművelő pont a dombnak az aljánál nevelt rózsákat. Így oda estem be és a tüskék szanaszét cincáltak. Volt pár csúnya sérülésem viszont a legcsúnyább az volt amikor egy tövis fúródott a bal szemgolyómba és erre meg is vakultam. Sírva kúsztam vissza a dombtetőre, az őrök pár perc múlva rámtaláltak és ezek után sok minden kiesett. A tüskét sosem tudták kiszedni a szememből bárhogyan is próbálkoztak. Később pedig úgy vélték reménytelen és hogy az a rózsa valami elátkozott varázs alatt állt. Azóta szemfedőt hordok és ha megkérdezik/megkérdezték miért is van rajtam azt válaszoltam:
-Az szebb mint a másik és te nem vagy rá méltó, hogy lásd!
Csupán a szüleim tudtak róla és azok az őrök akik rámtaláltak akkoriban.
Keserves emlék.

(Vissza a jelenbe)

Hosszú szenvedés után befejeztem a papírozást. Fáradt vagyok.
De azért még átkopogtattam a szomszédba.
Egyáltalán nincs ínyemre ez a kis senki.
Halk morajlás szűrődött ki az ajtó mögül és egy vékony hang:
-Tessék?!
Óvatosan benyitottam. A lány éppen az íróasztalnál ült és éppen valamit jegyzetelt. Ám azonban hamar letette a tollat és kíváncsian rám szegezte tekintetét.
-Mondja, mit szeretne?-tolta fejjebb szemüvegét; mert időközben lecsúszott az orra hegyére.
-Hogy én mit szeretnék?! Azt hogy minél előbb húzd el a beled!-nevettem a
képébe.-De sajnos... el kell játszanom a jó kisfiút a vén fószer előtt, hogy ígéretes királynak tűnjek.-fejezte be.
Láthatóan meglepte a váratlan fordulat, de azonnal vette a lapot.
-Hát remélem akkor apád nem lesz annyira hülye, hogy trónra ültessen egy ilyen...-gúnyosan végigmért.-...hataloméhes seggfejet.
-Jaj, de megijedtem! Miért mit fogsz csinálni. Csak nem megdobsz a kis varázs üvegeiddel, Abrakadabra?-tettetettem félelmemet.
-Bizony, okosabb lenne, ha tényleg összeszarnád magadat! Mert nem tudhatod vajon eddig hány embert nyírtam ki. Hidd el, ha akarnám semmi sem tántoríthatna meg abban, hogy téged is eltegyelek láb alól. Úhyhogy fogd be azt a lepcses szádat! Fordulj sarkon és menj vissza apád cipője talpát nyaldosni!-emelte meg a hangsúlyt.
Hmm, micsoda egy kotnyeles leány.
De megfojtanám.
-Te, jobb lesz, ha vigyázol mert két emelettel lejjebb a föld alatt fogsz sínylődni egy koszos, sötét és patkányokkal teli, ráadásul üres lyukban míg el nem hamvadsz!-vágtam a fejéhez.
-De bolond vagy! Azt hiszed, hogy a keverékeim nélkül nem is, érek semmit/tudok varázsolni?! Engem semmi és senki nem tudna megállítani, hogy kivarázsoljam magam onnan pikk-pakk! Hisz én magam vagyok a varázs! Bennem van! A véremben!-ordította, méregtől vöröslően.
Mély levegőt vettem és pár percre elűztem hajthatatlan haragom.
-Rendben. Szeretném, ha részt vennél a holnapi bálon. Cassya majd megtanít pár illedelmes lépésre amit nem mellesleg jó lenne észben tartanod. Továbbá segédkezik majd az előkészülésedben is. Ellenkezést nem tűrök.-ezzel becsuktam magam mögött az ajtót és elhagytam a szobát még mielőtt mondhatott volna akármit is.

----------------------------

Hali, hát lehet, hogy most is csak a levegőnek írok és ezt sem fogja senki elolvasni de sebaj. Ez eddig a legelső, 'történetem' azaz még rengeteg hibám van. De bármilyen pozitív, negatív véleményt szívesen várok, hogy segítsen az előbbre jutásomra vagy javításomra. Ha pedig valamilyen véletlen fogytán megtetszik a történet akkor annak nagyon örülök! :)