Tomlinson family

We miss u, Mummy

Charlotte Elizabeth Tomlinson

Munka után rögtön a kórházba siettem, hogy minél előbb anyával lehessek. Taxit fogtam, és amint beszálltam, bediktáltam a címet. Tíz perc alatt az épületnél voltam. Kifizettem a fuvart, majd a bejárat felé indultam.

A recepción köszöntem a pult mögött álló hölgynek, majd lifttel utaztam a harmadik emelet felé.

A szerkezet csilingelve jelezte, hogy a kívánt emeletre érkeztem. Kiszálltam, és rögtön a táskámban kezdtem kutatni, hogy elővegyem a pénztárcámat. Amint megtaláltam, kivettem belőle egy kis aprót, és a folyosón talalható kavéautomatából vettem magamnak egy pohárral a frissítő italból.

A koffeinbombámat kortyolgatva indultam tovább. Befordultam balra, és meg is érkeztem a magánkórtermekhez.

Az utolsó volt anyáé.

Amint az ajtaja elé értem, bekopogtam, és benyitottam.

-Szia anyu.-mosolyogtam rá, miközben visszacsuktam az ajtót.

-Szia Lottie. Gyönyörűen nézel ki.-hallottam gyenge hangját.

Egy halvány mosollyal közelítettem felé, majd leültem az ágya mellé.

-Hogy érzed magad?-kérdeztem.

Anya keserű mosolyra húzta a számat.

-Napról-napra gyengébb vagyok, szívem. Ez ellen nincs mit tenni sajnos.-mondta, míg végigsimított az arcomon.

Szomorúan bólintottam.

-Na de mesélj! Tetszik az új munkád?

-Nagyon. Végre azt csinálom, amit szeretek.-utaltam a sminkelésre.

-Hihetetlenül büszke vagyok rád Lottie.-mondta.

Mosolyogva néztem rá, és megfogtam a kezét.

-Szeretlek anyu.

-Én is téged kicsikém.-adott egy puszit a homlokomra.

Ez volt az utolsó alkalom, amikor anyával találkoztam. Rá egy napra, munka közben kaptam a hívást, hogy meghalt.

Éppen Daisy volt bent nála, amikor váratlanul rosszul lett. A hugom hívta az orvost, de akkor már késő volt.

Daisy zokogva hívta fel először Louist, majd engem, Dant és a többieket.

A bátyám ért oda elsőnek, közvetlenül utána én is.

Láttam, ahogy anya élettelen testét egy fekete zsákba teszik, és kitolják a kórteremből.

Most, fél évvel később az egész család itt ál a sírja előtt. Gyönyörű virágcsokrot vettünk, ami most a sírra volt helyezve. Hét gyertya égett a márványra helyezve, mindegyikünk nevében egy.

-Szeretünk anyu.-mondjuk egyszerre a testvéreimmel.

Aztán egy-egy puszit dobunk édesanyánk felé, az égbe, és hazaindulunk.

Sosem fogjuk őt elfelejteni.

Ő egy Angyal, aki örökké őrizni fog minket, és vigyázni fog ránk.

Remélem tetszett ez a kis szösszenet! :)

10. 22.