TÁRSAM & VÁGYAM

Kezdet

2017.szep.29.
Szeretem a napfelkeltét figyelni reggelente, ahogyan lassan feltámad a nap és szerteszét szórja sugarait. Valahogy érzem a kötődést köztünk. A sok energiát ami bennünk forr és mikor eljön az ideje rohamos kitörésel súlytja le a világot, mint valami vulkán. Szeretek filozófálni ilyen dolgokon, hiszen embereből vagyok és mi nagyon kiváncsi teremtmények vagyunk ám. Sokunknak nem adatik meg az a csodás érzés amit most láttok vagyis ezt hisszük, mert nem figyelünk oda amikor kéne. Vegyük észre ezeket a dolgokat és éljük át minden egyes pillanatát és csak élvezzük azt ami megadatott nekünk az élet. Tanuljunk meg élvezettel lélegezni, hallani, látni és érezni. -Lássunk világot . -Hallgasuk meg a természetet. -Lélegezük be a természet adta csodálatos dolgokat. -Érezzük a fenséges ízeket és dolgokat.
Keresünk társat akiben mindig bízhatunk,támaszkodhatunk és megélhetjük ezt a gyönyörű életet 🌎🌍🌏.

A napfelkelte után egy frissítő zuhany vetttem. Reggelimet elfogyasztottam, dolgaimat elkészítettem az útra és mindezt egyedül. Kilépve a házból beleízleltem a fák oxigéndús levegőjébe az átélt érzés nagyon jó volt. Jobban esne ha valakivel együtt tehetem volna ezt, de sajnos nincs senki. Persze a kedves családom itt van nekem. Várok valakire és biztosra veszem, hogy eljön az a valaki. Az úti célhoz megérkezve, tessék a sulim. Többnyire tele egy csomó érzéstelen döggel, de számomra ők az életelenek. Várjunk miért is? Elmondom! Képtelenek arra amire az embernek képesnek kéne lennie. Semmilyen féle érzés nem rejlik bennük, de tényleg semmi. Minden napot úgy élnek meg mint az összes többit és még próbát sem tesznek. Röviden ennyi az életelenekről.
-Szia Cameron!
-Szia Jake. -Na jó ő az egyetlen aki próbálkozik a haverom Jake.
-Szitu?
-Semmi egy új nap új történésekkel.
-Aha értem
-Nem jössz át hozzánk ma, vettem egy könyvet. Szerintem át lapozgathatnánk hmmm?
-Oké meg próbálhatjuk.
-Ezt már szeretem.
Azt lekel szögeznem rá venni engem valamire nehéz és még az olvasás az ami még beleér az érdeklődési körömbe. Az első kínzasztóm a Kémia. Végig ülöm ezt a napot ameddig csak bírom, utána irány Jake. A biztatás mára az hogy péntek van. -Yesss
-Héj maga ott Corvin úr ha lehet magába, de most már kérem mondja csak meg nekem, mit tanultunk az elmúlt órákon?
-őőő
-Szóval azt akarja mondani....
-Tanárnő bocsason meg de rosszul érzem magam és mindjárt TACS!
A hányásomnak van jó oldala, hazaengedtek. Persze nem maradtak ki a csúfolódások. Igazából semmiből semmi előtört, nem értettem. Muszáj szólnom Jake-nek, hogy elmarad a programunk. Haza felé tartva az erdős részen morgást hallotam amit nyüszögés követet, el nem bírtam képzelni mi lehet az talán kutya? Közeleb érve az állat figyelmeztetet morgásba kezdet és én vettem a lapot. Kénytelen voltam segíteni szegénynek, de mikor megláttam az elém taruló szerzeményt éreztem ahogyan az adrenalin elkezdett folyni a verembe hogy FUSS!!! mert a szerzemény egy farkas volt.