Pokoli út

Kezdet

Szombat reggel van, és ha jól tudom ma megyünk kirándulni az osztállyal. Sose voltam híve az osztálykirándulásoknak, de most elmegyek, mivel idén kezdtem a gimnáziumot, és az anyám szerint biztos jó lesz. De azt akkor sem értem, hogy minek kell 4 napra.. Miért nem elég csak 2 vagy 1? Kómás fejjel bámultam a plafont, miközben a takaróm alatt kotorásztam a kezemmel, telefonom után kutatva. Mikor megtaláltam, benyomtam rajta a gombot és 5:26-ot mutatott az óra. Szuper.. Kb fél óra és indul a busz, ráadásul azt se tudjuk hová megyünk. Az osztályfőnök meglepetése lesz, ami őszintén szólva elég fura, mert ijesztő a kinézete. Mondjuk biztos amiatt, mert nem rég halt meg a lánya.
Na de mindegy is. Kimásztam az ágyból, felvettem egy fekete nadrágot és egy piros pólót.
-Jó reggelt!-nyitott be a szobám ajtaján anyu.
-Nem tudsz kopogni?- kiabáltam. -Ohh ugyan Enzo. -legyintett, majd felhúzta a redőnyöket.-láttalak én már úgy.
-Igen, amikor kicsi voltam. Azóta változtam.-mosolyodtam el.
-De te akkor is az én kicsike fiam maradsz.-nyomott egy puszit az arcomra, miközben felhúztam a zoknit.
Felkaptam az utazótáskámat, majd anyuval együtt elhagytuk a szobámat. Én a lépcsőn mentem lefelé, anyu pedig a húgom, Nóri szobája felé ment, felkelteni őt.
A hűtő felé vettem az irányt. Mikor odaértem, kinyitottam az ajtaját, majd az előre elkészített sonkás szedvicsért nyúltam, amibe jóízűen bele is haraptam.
Mikor az utolsó falatokat nyeltem, megrezzent a telefonom a zsebemben.
Üzenetet kaptam, a barátnőmtől Kiarától, aki az osztálytársam egyben.
° Szia kicsim itt vagyok a buszmegállóban. Siess el ne késs!
°Rendben igyekszek!💜
Pötyögtem be neki, mikor beledugtam a cipőbe a lábam.
-Sziasztok, elmentem!-ordítottam fel az emeletre!
-Csá!- mondta a húgom.
-Szia Enzó, vigyázz magadra!-kiáltotta anyu.
-Szevasz fiam.-intett apu, miközben kilépett a szobából.
Becsuktam magam mögött az ajtót, majd bedugtam a fülest, és max hangerőn elindítottam J Balvin és Willy William új zenéjüket, a Mi Gentet.
Pár perc múlva ott is voltam a buszmegállóban. Sokan ott voltak már.
-Szia!-ugrott a nyakamba Kiara.
-Szia kicsim! Megtennéd, hogy leszállsz rólam, mert a táska így is húz.
-Hát kösz.-hisztizett be.-puszit már nem is kapok.
Gyönyörű szőke haja tökéletesen be volt fonva, és a felkelő nap sugarai megcsillantak égkék szemében. Miután rájöttem, hogy nem álomban vagyok, közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam.
-Most már boldog vagy?-öleltem meg.
-Igen!-fúrta bele fejét a nyakamba.
Egy kis idő után visszament barátnőihez.
Én is odamentem Danihoz, az egyik legjobb haveromhoz.
Kezet fogtunk, majd megkérdeztem, hogy ülünk-e a buszon, amire csak egy perszét kaptam.
Ezután elbeszéltük az időt a tegnapi box edzésről, és a lányokról.
Röpke 5perc alatt itt is volt mindenki az osztályból. Az osztályfőnök saját busszal jött. Kicsit meglepődtünk, de legalább nem kellett külön buszsofőrt szervezni.
-Akkor egy gyors névsorolvasás.. Szállt ki a járműből az osztályfőnök. -Aki nincs itt, szóljatok! Szabó Anna, Kiss Enzó, Kiss Anikó, Lengyel Dóra, Vékony Kolos, Herczeg Csongor, Nagy Kiara, Németh Szófia, Nyeste Erik, Farkas Regina, Tóth Levente, Suri Kristóf, Nagy Laura, Juhász Edit, Varga Petra, Kocsis Boldizsár, Kocsis Lilla, Kozma Daniella, Boros Dániel és Szabó Ákos.  Mindenki itt van?
-Igen!-hangzott el kórusban, majd elkezdtünk bepakolni a csomagtartóba, és felszállni a buszra.
-Én ülök az ablak felől.-mondtam Daninak, majd úgy is tettem.
Mikor mentem felfele a buszra, köszöntem a tanárnőnek.
-Jó reggelt Barbaranéni.-de csak egy bólintást kaptam.
Elhelyezkedtünk, majd elindultunk. Mögénk, ha jól láttam Anna és Daniella ült.
-Szia Enzó!-bökte meg a vállam Anna.-Köszi, hogy egész reggel észre sem vettél.
-Sziasztok!-fordultam hátra.-bocsi csak Danival beszélgettem. Mizu?-próbáltam javítani a helyzetet.
-Nincs semmi. Tegnap ugye táncon voltam, és így eltelt az idő. Veled?
-Velem sincs semmi. Tegnap Danival és Ákossal boxon voltunk, aztán majdnem éjfélig Kiaránál voltam.
-Gratulálok. Ma meg kelhettél korán.-öklölte meg a fejem Anna.
Aztán visszaültem, mert valamiről elkezdett a két lány beszélni.
-Nézd milyen gyönyörű Szófia!- mondta halkan Dani.
-Igen tényleg az. De szedd már fel! Tudom, hogy ő is szeret téged, te is őt. Ne várd, hogy ő kezdeményezzen!
-Okés.-mondta majd csak nézte tovább.
Hamar eltelt az elkövetkező 4-5 órahossza.
-Mindjárt ottvagyunk!-hangzott  az osztályfőnök sipító hangja, a mindenki felé beépített kis hangszóróban.
Kinéztem az ablakon, majd elcsodálkoztam a tájon. Magasan voltunk. Csodálkozásomat két hatalmas pukkanás szakította félbe. Pár másodperc alatt a busz balra dőlt, majd elkezdett legurulni a hegyről. Amikor átfordult maga körül a jármű, belevertem a fejem az ablakba, és láttam, hogy a fejemből kifröccsenő vér befestette az edzett üveget, és az előttem lévő ülést.
Hirtelen megállt a busz a gurulásban, de az volt a baj, hogy fejjel lefelé. Mindenki lógott lefele a biztonsági övek miatt.
A fejemhez kaptam, majd a tenyerem csupa vér lett.
Homályosan láttam, hogy senki sem moccan, csak lógnak.
-Valaki!-Nyöszörögtem, aztán elájultam.