Kiirthatatlan

Második nap

Joshua reggel úgy ébredt, mintha kicserélték volna. Frissnek és kipihentnek érezte magát, pedig meggyőződése volt, hogy az előző éjszakai forgolódástól kialvatlan lesz másnap.

Alighogy kinyitotta a szemét, hangokat hallott a folyosóról, s nemsokára a padlizsánszínű gomolygás egy vékony nő alakját engedte belépni, akit egy fürgén mozgó készülék, egy robot kísért, mely gyakorlatilag egy mechanikus állvány volt, megpakolva tálcákkal. A gép begördült Josh ágyához, majd sípoló hangot adott ki.

- Keresd meg a nevedet és vedd el a tálcát! - instruálta a tegnap megismert lány Joshuát, aki szemét végigfuttatta a tálcák mellett sorakozó névtáblákon. Az ő reggelije a legfelső polcon helyezkedett el, szóval fel kellett állnia, hogy elérje az ételt. Mikor a tálcát leemelte a szerkezetről, az zölden villant, s az előbb látott útvonalon kiiszkolt a kórteremből.

- Wow... - nézett utána Josh, és azon gondolkozott, hogy nem vihetne-e haza párat ezekből a robotokból.

- Jó reggelt! - köszönt a fiúnak Ignis, mire ő a lányra kapta a tekintetét. - Jól aludtál?

- Hát... Azt leszámítva, hogy nem tudtam elszívni egy szál cigarettát sem, egészen jól. Köszönöm.

- Az remek! - hagyta figyelmen kívül elejtett megjegyzését a lány, aki szemével már az egyik kütyüjén kutakodott. Josh-nak feltűnt, hogy Ignis éppen ugyanúgy fest, mint előző nap: szürke, lezser ruhák, szorosra fogott copf, tiszta, sminktelen arc. Pont, mintha az egyetlen célja lenne beleolvadni a környezetébe.

- Ha megetted az ételt, öltözz át! Megvárlak az előtérben, igyekezz! - utasította, miután táblagépét a táskájába rejtette. Joshuát a lány az ő szigorú nagynénjére emlékeztette, aki hasonlóan szerette irányítani őt és nővérét. Elmosolyodott a régi emlékeken, aztán nekilátott, hogy eltüntesse a tányéron sorakozó ételeket. Gyomra elszokott már a reggelitől, de jól esett neki a pirítósból és zöldségekből álló összeállítás, amit friss gyümölcslével öblített le. Mikor az utolsó morzsát is eltüntette, tálcáját az ágy végén lévő asztalkára helyezte, majd körbenézett a szobában. Öltözz át! Na jó, de mibe, gondolta Josh, de mielőtt még igazán megfogalmazhatta volna a kérdést, meglátott egy halom ruhát a tegnap este még üres éjjeliszekrény tetején.

A fiú azt hitte, majd hasonló ruhákat fog találni, mint amit a lány viselt: lezser, melegítőhöz hasonló, sportos összeállítást. Azonban mikor széthajtogatta a sötétszürke anyagot, azt vette észre, hogy a felső és az alsó része nincsen elkülönítve: Josh egy lezser szabású overallt tartott a kezében. Az első megdöbbenés helyét a hitetlenkedés vette át. Hiszen ő ezt nem veszi fel! Idegesen forgatta a kezében a sok zsebbel rendelkező, középtájon cipzáras holmit, mikor kopogtatást hallott a falon túl.

- Készen vagy? – kérdezte Ignis sürgetően.

- Még nem – válaszolt Josh, és fejét csóválva vette tudomásul, hogy muszáj lesz átöltöznie. Ügyetlenül széthúzta a deréktájékon futó neonzöld színű cipzárt, aztán belelépett a puha anyagú overallba.

- Joshua! Igyekezz, mert elkésünk! - Ignis mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül lépett be a terembe, aztán mikor látta a fiú zavart arcát, kérdőn felé pillantott. - Mi a baj?

- Nem kaphatom vissza a saját cuccaimat?

- A saját midet? - hunyorgott Ignis.

- A ruháimat... Ez valami borzasztó! Mintha egy rugdalózó lenne rajtam! - panaszkodott Josh, ide-oda ráncigálva magán vadonatúj holmiját.