Saber & Lancer

Egy boldog végki fejlet

Történetünk a 4. grál háború után kezdődik.  Saber vissza kerül a csatatére.  Mindig jó királynak gondolta magát. Ám most tele volt kétségekkel magával és az uralkodásával szemben. Lancelot miatta lett Berserker. Ezt nem tudja magának meg bocsátani. Továbá volt még egy kinek halál amit nem tud feldolgozni. Lancer halála fájdalommal tölti el. Sértette, hogy akikben megbízot elátulták és így nem  tudta megvívni a csatájukat. Ám nem ez bántotta a legjobban hanem az, hogy elvesztett valakit akivel a harcok során megbízott, elenfélként lovag ként küzdött.
Ahogy a domb tetőn támaszkodot fegyverére arcát a földnek szegezve egyszer csak egy kéz ért a válához. Felkapta tekintetét és egy ismerős arcra lett figyelmes. Nem értette, csak nézte és nem értette, hisz látta meghalni.
- Saber, emeld fel a fejed ez nem illik egy lovaghoz főleg nem egy királyhoz.
Gyere állj fel.
Saber lassan felállt es szembe fordult vele.
- Hiszen láttam ahogy meghalsz. Az átkod beteljesült! Mit akarsz még!? És hogy kerülsz ide??
- Igen tudom. Vissza gondolva bánom, hogy téged is el ért. A többieket nem bánom.
- A bocsánatomat kéred?
- Nem. A párbajunk még mindig nem dőlt el. Bár úgy láttom nem vagy abban az állapotban.
- Bármikor készem álok a harcra!
Saber harcra készen állt Lancerrel szemben kardját neki szegezve. Lancer azonban nem fegyverkezet fel csak nézte a lány arcát és nem akart küzdeni csak megnyugtatni hisz látta, hogy szenved.
- Artoria
Lancer lassan közeledet nem érdekelte, hogy a nő rászegezi az excaliburt. Csak meg akarta nyugtatni amire most nagy szüksége volt. Éreznije kell, hogy valaki mellette áll.

Saber nem értette a viselkedését az előbb még harcról beszél most meg fegyvertelenül közelít felé. Jobban megijet mit bármikor. A karja magától mozdulva leengete a kardot és hagyta, hogy közelebb jöjjön.

Diarmuid átölelte a lányt. Igyekezett meg nyugtatni és nyugalmat sugalni felé. Ahogy ölelte a lány a mellkasába furta az arcát és sírni kezdett. Érezte, hogy a lány szorosan öleli. Kicsit meglepte de nem bánta sőt inkább örült neki.

Sabernek sikerült megnyugodnia. Mikor felnézet Diarmuidra ő egy olyan mosolyt villantott amibe bele pirult. Az ajkuk egyszer csak elkezdet egymáshoz közeledni, majd elcsattant a csók. Két hős lélek kik a harcmezőn élték életüket most ugyan ott találják meg a szerelmet. Mikor elvalatak egymástól
- Szeretlek
- Én is téged Saber.

A helyesírásért elnézést kérek
sajna nem az erőségem.
😅😅
Remélem azért tetszet
😘😘