Dorotea Világa

Prológus #1

 Miután kikérdeztek, leültem a padra. Fáradt, éhes voltam. Ezek mégsem tűntek annyira jelentőség teljesnek. Folyton anya jutott eszembe. Nem tudtam miben halhatott meg, de valahogy nem tűnt emberinek. Sokkal inkább hasonlított azokra a mesebeli lényekre, amit mesélt nekem. A délután nagy részét a padon ülve töltöttem. Egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem folyton: Mi történt vele?

Léptek zaját hallottam és megállt előttem valaki. Felnéztem. Egy harmincas éveiben járó nőtpillantottam meg. Kedvesen mosolygott.

- Szia! Betty Morgan vagyok, a gyámügyelettől. Határozatlan ideig, egy nevelő intézetbeküldenek téged. Kérlek, kövess!

Elindultam utána, kimentünk a rendőrségről, megálltunk egy autónál kinyitotta nekem a hátsóutastér ajtaját. Beszálltam. Elindult a kocsi. Az ablakon keresztül néztem a tájat. New Hawen. Itt nőttem fel. Kicsi város már szinte falunak nevezhető. Kevés a lakóház, inkább kertes házakat lehet látni. Megállunk egy épületnél. Talán 3 szintes lehet. Felnézek és: New Haweni Árvaház. Ezt látom kiírva. A Betty kinyitja az autó ajtaját.

- Gyere!

Kedvese mosolyog. Szimpatikusnak tűnik. Kiszállok és követem. Bemegyünk. A portán egy idős nő van. Betty oda add egy összefűzött mappát neki. Az idős nő megnézi. Betty elköszön, kimegy az ajtón.

- Üdvözlöm Kisasszony! Az én nevem Magdolna. Kérem, Kövessen!

Elindul felfele. Követem a harmadik emeletre. Amikor felér, a lépcsőre jobbra fordul. Egészen a folyosó végéig megyünk. Megáll és kinyitja a szoba ajtaját. Felnézek. Az ajtót tetejére: 323 ez van kiírva. Bemegyek.

- Itt fogsz élni. Egészen, el nem éred a megfelelő kort, vagy örökbe nem fogadnak. Leülök az ablaknál lévő ágyra.

- Két lánnyal fogsz együtt aludni. Többiek most esznek. Gyere te is. Bemutatlak aszobatársaidnak.

Mielőtt követném, kinézek az ablakon. Már besötétedett. Még az nap megismerkedtem Blankával és Ágátával. Kedves lányok, össze is barátkoztunk.

*

Öt hét után, egyik nap Blankával és Ágátával megszöktünk az árvaházból. Megbeszéltük, hogy sötétedésnél találkozunk az árvaház hátsó bejáratánál. Én a családi házunkhoz mentem vissza. A háznál, amikor elhagytam egy sárga szalag volt, most helyette egy méter maga fehér tábla van. Rajta pirosan virít az Eladó szó. Körül néztem. Ebben az időben nem járkált az utcába senki. Mielőtt a rendőrök bevittek az őrse eldugtam a zsebembe a hátsó ajtó kulcsát. Remélem nem cserélték ki. Megkerültem a házat, a kulcsot a hátsó ajtó bejáratának zárjába illesztettem, majd betettem és elfordítottam. Szerencsémre nem cseréltékle a zárt. Bementem és becsuktak az ajtót. Amikor meghalt anyám a padlás kulcsát szorongatta a kezében, akkor kivettem és zsebre tettem. Most elővettem és elindultam felfele a lépcsőn. Mikor felértem, balra fordulva a folyosó végéig mentem egészen a padlás ajtajáig. Kinyitottam. Valami az ajtó felső pereméről a földre esett. Lenézve láttam, hogy egy darab összehajtott papír. Felvettem és kinyitottam:

Tároló szekrény!!!

Ez volt ráírva. Először is agyon furcsálltam, hogy ki és miért akar nekem üzenni, vagy ha nem is nekem, kinek? Nem törődve tovább végig mentem a folyosón és a lépcsőn keresztül le a földszintre.  Balra lévő ajtón keresztül a konyhába jutva oda mentem a tároló szekrényhez. Észrevettem, hogy kulccsal nyílik. Minden mindegy alapon megpróbálkoztam a padlás kulcsával. A zárba helyezve a kulcsot elfordítottam. A zár kattanva kinyílt az ajtó. A szekrényben találtam egy borítékot és benne egy könyvet. Kivettem a szekrényből, s leültem egy közelebbi székre. Az asztalra tettem a könyvet. Kinyitva a borítékot anyám medálját és egy levelet találtam: