Perfect Illusions

Perfect Illusion

Mikor kinyitottam a szemem, megláttam békésen alvó arcát. A hasán feküdt, de közben fél karral átölelte a derekamat. Nem akartam felkelteni Ryant, de amint megmozdultam, kipattantak a szemei.

- Jó reggelt! - mondtam halkan, ő pedig álmosan elmosolyodott.

- Neked is.

- Aludj még. Ma úgyis meccsed lesz. Ki kell pihenned magad - csókoltam meg gyengéden.

- Nem akarok aludni, ha te ébren vagy - mondta kis mosollyal az arcán, aztán hosszan megcsókolt. Hevesen visszacsókoltam, miközben ujjaim a hajával játszottak.

- Akkor csak feküdjünk itt. Nemsokára úgyis készülnöd kell - húzódtam el tőle, majd a mellkasára hajtottam a fejem. Ő a hajamat simogatta, miközben mindenféléről beszélgettünk.

Ryan mellett biztonságban voltam és úgy éreztem, mellette minden lehetséges, hogy mellette mindenre képes vagyok.

- Te is jössz a meccsre? - kérdezte Ry, miközben kimásztunk az ágyból. A szekrényéhez ment és kivette a mezét, meg a melegítőruháját.

- Szerintem csak a későbbire - léptem a táskámhoz és a ruháimat kezdtem keresgélni.

- Erre miért nem jössz? - ölelte át a derekamat, közben pedig arcon csókolt.

- Gondoltam még hazamegyek meg ilyenek - mondtam halvány mosollyal. Ryan megfordított és mélyen a szemembe nézett.

- Gyere el Holly, kérlek! Amikor te ott vagy, minden sokkal jobb. Edzéseken mindig elképzelem ahogy ott ülsz a lelátón, zenét hallgatsz és egy újabb történetet írsz. Hogy amikor elfutok melletted vagy a padnál iszok, te titokban rám nézel, én pedig azt a gyönyörű mosolyt látom az arcodon.

- Oké, elmegyek - öleltem át Ryan nyakát és gyorsan megcsókoltam. - De most már menjél, mert a végén elkésel!

- Jól van, jól van. Szeretlek - mondta, én pedig az ajkamba haraptam.

- Én is szeretlek Ryan! - mondtam boldogan, mire ő megint megcsókolt. Lassú és lágy csók volt, aztán amikor elhúzódott, fogta a cuccait és elment a fürdőbe átöltözni.

Én csak vigyorogva álltam a szobában. Boldog voltam és életemben először úgy is éreztem, hogy megérdemlem azt, hogy Ryannel legyek. Hirtelen éles, monoton csipogást hallottam, na meg anya hangját.

- Holly, ébresztő! - mondta, én pedig kinyitottam a szemem.

Anyu kiment a szobából, én pedig a mellettem lévő, hatalmas üres helyet néztem. Mindez csak egy álom volt. Sóhajtva kinyomtam az ébresztőt, aztán kimásztam az ágyból.

Egy újabb nap a való életben...