Anime Magyar One-shotok

Lány a kristályban

Egy ismeretlen szemszögéből (SnK):

Már két éve, hogy bezártad magad ebbe a kristályba. Mióta erre az elzárt szigetre jöttem, azóta minden nap meglátogatlak, hátha egyszer adsz valami életjelet, de eddig még semmi. Mélyen alszol, ahogy Csipkerózsika aludta 100 éves álmát. Mindent elmondtam neked, ami eddig itt történt. Fogalmam sincs hallottad-e egyáltalán, vagy csak a falnak beszéltem. Én éreztem, hogy ez lesz. Elmondtam. Emlékszel? Én 8 voltam, te 10. Most leszek 16, te pedig 18 múltál. Emlékszel? Megjósoltam, hogy egyikőtök meg fog halni, Berthold halott. Mondtam, hogy nem fogtok mind visszatérni, te és Bert nem jöttetek vissza. Reiner csúnya sérülésekkel tért vissza. A fizikai sérülései rendben vannak, de a pszichikai sérülései miatt hosszú ideje pszichológushoz jár. Psztraumás sérültnek titulálták. Nehezen viseli, hogy mindkettőtöket hátra kellett hagynia. Mondd csak, neked nem fáj? Nem érzed azt, hogy elég volt? Nem gondolod, hogy nem éri meg? Inkább az eliaiak felszabadításával kéne foglalkozni. Az itteniek azt se tudták, hogy a falakon kívül is van élet. Ti is és az itteniek is csak a szabadságot emlegetitek. Tudjátok egyáltalán, hogy az mi? Vagy csak vágytok rá, de nem tudjátok mire? 

Mondd, hallasz te engem egyáltalán? Nem azt ígérted apádnak, hogy haza térsz bármi áron? Nekem, hogy visszajössz és újra olyan lesz, mint gyermekkorunkban. Szerinted most olyan? Válaszolj!

Tudod, azért jöttem ide, mert miután ti elmentetek, apám szembesített szándékaival. Mivel Ymir vére folyik az ereimben nekem akarta adni a Teremtő és a Támadó titán erejét a Majom titáné mellé. Azt akarta, hogy vezessem a marley-ieket. Én ezt nem akartam, ő nem értette meg. Így hát megszöktem. Itt bujkálok a szigeten. A titánok nem támadnak meg. Képes vagyok őket irányítani, ahogy apám. Azt kérdezed, akkor miért nem támadtam meg eddig senkit? A válaszom, hogy már belefáradtam. Belefáradtam a harcokba. Ki akarok maradni a háborúból, szabad akarok lenni. Még ha a szabadság ára az örök szenvedés is. De legalább senki sem szenved miattam.  Azóta a Titánok erdejében élek. Csak a legfontosabbakat hoztam magammal. Igaz, nem egy álom élet, de legalább senki sem kényszerít semmire. Csak a magány emészt fel.

Hallod te lány? Te mégis mit akarsz, he? Milyen életet akarsz? Nem akarsz szabad lenni? Nem jössz inkább velem a vadonba? Együtt lennénk ketten, egyikünket sem emésztené fel a magány. Az itteniek, ha egyszer kiszednek innen, megkínoznak, kifaggatnak, aztán jobbik esetben megölnek. Rosszabbik esetben kísérletezni fognak rajtad. Hallod? Kísérleti patkányt csinálnak belőled! Ezt akarod?! Vagy életed végéig csak itt akarsz aludni, hallgatva az emberek beszédét, tudván, hogy soha sem szólhatsz hozzájuk, nem nevethetsz velük? Egyik véglet sem a legjobb. De azért mégsem jó egyedül. Kérlek gyere ki onnan! Gyere velem! Barátok vagyunk nem? Majdnem testvérek! Akkor meg miért nem jössz végre ki?! Könyörgöm! Gyere velem! Hallasz? Elérnek hozzád a szavaim? Élsz még vagy már meghaltál?! Hallod egyáltalán a külvilágot? Vagy ha nem, így is örökre a néma sötétségben akarsz maradni? Könyörgöm Válaszolj már! Adj egy életjelet, hogy nem haltál meg! Adj jelet, hogy még élsz! Hogy tudod mit akarsz! Nyisd ki a szemed! Lásd meg a fényt! Láss meg engem! Én még itt vagyok! Nézz már rám!                             ANNIE!