MarcusMartinus

1 rész-kezdetek

-Ahh nagyon fáj a derekam engedj el! 

-Shh elég ne nyavalyogj már! Örülj neki hogy nem csapott el az autó mert elrántottalak még időben!

-Tényleg? Nem is tudtam. Mindegy de mostmár köszönöm és engedj el mert meghalok a fájdalomba.

Ahelyett, hogy elengedett volna a fogvatartóm, inkább felvett úgy mint az anyuka szokta az újszülött gyereket és kivitt a sikátorból. Csak amikor kiérünk a fénybe látom, hogy a fogvatartóm eléggé helyes!

-Mivan? Nem láttál még embert?-kérdezi a fogvatartóm és csak most veszem észre hogy tátva van a szám.

-Bocsánat! Csak azt hittem meg fogsz ölni!

-Úristen megölni? Látszik, hogy részeg vagy!

Az utolsó mondat eléggé rosszul esett annak ellenére, hogy igaz! Nembaj azért megköszönöm hogy megmentette az életem és hazamegyek.

-És hogy hívnak?- ezt nem akartam mondani csak kicsúszott a számon.

-Marcus. És téged?

- Hanna.

-Szép

-Köszönöm. A tiéd se rossz!

-Köszönöm!

-ooh köszönöm hogy megmentettél de mostmár mennem kell!

-Oké szia!

azzal a kezembe nyomott egy cetlit és azzal a mondattal hagytam ott hogy csak otthon nézem meg!.............Mire hazaértem már hajnali 3 és kiváncsisággal nyúltam a zsebembe és olvastam el a cetlit!