Alice - Fynewood sorozat 1.

Huszonötödik fejezet --- Alice

Shonn a homlokát ráncolva kapcsolgat, meglephette a választásom.

- Holtak hajnala? - kérdezi.

- Igen, az jó lesz.

- Chipset? - mutat a zacskókra. - Hoztam sajtosat, sósat és hagymásat.

- Hagymásat - csapok le a lehetőségre azonnal.

Ha azt rágcsálok, biztos távol marad tőlem.

- Nekem is az a kedvencem. - Felveszi a chipset, kibontja, és közénk fekteti.

Ennyit a kellemetlen szájszagról.

Kivennék egy darabot, de egyszerre nyúlunk a zacskó felé. Elrántom a kezem, ő is ezt teszi. Kínosan feszengeni kezdek, úgy érzem bénázok, mint egy kiskamasz az első csók előtt. Az a határozottság, amivel az utóbbi időben kezeltem Shonnt, köddé foszlik. A vallomása cseng a fülemben, és ettől a jelenléte új értelmet nyer.

Hátra dőlök, ő is így tesz és lábával lesepri az ágy végében pihenő tankönyvet. A bizsergésem elillan. Azonnal felpattanok és felveszem a könyvet.

- Ugye nem ilyenkor akarsz tanulni?

- Nem, még az áradat előtt vágtam belem - magyarázkodom és az ő oldalán lévő éjjeliszekrényre teszem a többi tankönyv tetejére. - Hátha reggelre megszáll az ihlet és rájövök a megoldásokra.

Shonn oldalra sandítva megszemléli a borítót.

- Elég érdekes technikával tanulod a matekot. - Kézbe veszi a könyvet és a post-itnál kinyitja. A jegyzeteim kicsúsznak belőle, oldalra sepri őket. Szélesen elmosolyodik. - Plusz pontokra hajtasz?

- Ja - bólintok. - Ha meg tudnám oldani, azzal szereznék egy potya A-t.

- Volt, hogy bevált a módszered?

Ajkam lefelé konyul.

- Nem igazán. De muszáj az összes külön feladatot megcsinálnom, azzal húzom fel a felmérők eredményét.

- Adj egy ceruzát.

Csípőre vágom a kezem.

- Azt már nem! Nem fogod összefirkálni a könyvem. Örülj neki, hogy nem pofoztalak fel, amiért lerúgtad.

- Nyugi, megcsinálom helyetted a feladatot. Csak egy perc. Na - szabad kézfejét sürgetően megpörgeti. - Add azt a cerkát!

Csücsörítve megrázom a fejem. Itt szakadjon rám a plafon, ha elhiszem, képes megcsinálni bármilyen iskolai feladatot is.

Shonn látja rajtam az ellenkezést. Mint a villám felül és matatni kezd az éjjeliszekrényen, mígnem rálel a bőr tolltartómra.

Az iskola, a jegyeim jelentik a jövőmet, a menekülési utat, és nem hagyom, hogy egy öntelt alak péniszeket vagy ki tudja milyen perverzségeket rajzoljon a lapokra. Már szívtam Kip miatt, nem kívánok még egy fegyelmit kapni a megrongált könyvért. Testem megfeszül az idegtől és korábbi lányos zavarom a mélybe hull. Shonn keze után kapok, elmarnám tőle a tolltartóm, de elhajol. Utána ugrom.

- Add vissza!

Feltérdel, a feje felé emeli a könyvet és a tolltartót. Morogva fújok. Álnok módon a derekára csapok. Hangosan felnyög, meggörnyed és végre elernyednek annyira az ujjai, hogy elvegyem tőle a cuccaimat.

Felmarrom a többi tankönyvet is és trappolva kerülöm meg az ágyat. A komód fiókját kirántom, mindent belecsúsztatok, hangosan csattan, amikor becsapom. Még mindig dühöngve, állkapcsom feszítve ülök le az ágy szélére.