Az egyetlen és igazi!

1.rész

  Soha nem gondoltam volna,hogy egyszer rám talál a boldogság. Mindig is utáltam az életet mondjuk van is rá okom. Most gondolom kérdezitek magatoktól,hogy miért?! Akkor megválaszolom a kérdéseteket egy történettel ami 10 évvel ezelőtt történt. Először is bemutatkoznék a nevem David és most vagyok 28 éves. Ennyit rólam nem szeretek sokat beszélni magamról, úgyhogy folytatom is a történetet.Szüleimnek bevallottam,hogy meleg vagyok ezért apám kitagadott a családból anyám meg persze követte,de én tudom,hogy ő még mindig szeret hiszen a fia vagyok és az egyetlen.Ezért mikor megtudták el is zavartak a házból és kaptam pár órát a távozásra.Hát igen ez számomra is meglepő volt ,onnantól kezdve gyűlöletet éreztem apám iránt a döntése miatt.

Még szerencsémre eszembe jutott legjobb barátom Jacob és már tárcsáztam is a telefonszámát.Mikor felvette egyből érezte,hogy valami baj van.Elmeséltem neki,hogy mi történt ő meg csendben hallgatta de egyben meglepődött mert neki még nem mondtam el,hogy a fiúkat szeretem.De megértette és nem küldött el a fenébe.Utána volt az a nagy kérésem tőle, amit gondoltam ha nem fogad el akkor nem tudtam,hogy mit fogok csinálni vagy a híd alatt éjszakázom vagy nem tudom.Ez járt a fejembe.

 D: -Az lenne a kérdésem,hogy nem e lakhatnék nálatok egy kis ideig ,ameddig albérletbe nem tudok menni? A telefon másik felén csend de csak imádkoztam magamba,hogy bárcsak igent mondjon. Azt persze még nem mondtam,hogy Jacob szülei elváltak és az anyukájával élnek együtt,aki egy aranyos meleg szívű asszony.

J:-Hát David erre most annyit tudok mondani,hogy anyámat megkérdezem.Ha tudsz pár percet várni meg is kérdezem csak éppen kint kertészkedik. 

D:-Persze tudok várni. J:-Akkor tartsd a telefont!

Tűkön ültem és a pár perc már óráknak látszott erre megszólalt Jacob a telefonba.Reméltem,hogy amit imákat elmondtam magamba meghallgatásra találtak.

J:-Jó hírem van jöhetsz és anyu egyből bele is egyezett mondta,hogy szereti a társaságodat és örül,hogy ilyen kedves barátom van.És még annyi,hogy ha akarsz már most is jöhetsz.Utánozta anyukáját és mintha tényleg őt hallottam volna. / :D /

Annyira örültem,hogy majd kicsattantam az örömtől .Megköszöntem és pakolni is kezdtem.2 utazótáska telt meg de a legbecsesebb kincsem a Jacobbal való közös képünk. De jók is voltak azok az idők.A kopogás egyből kizökkentett a vissza emlékezésből. Anyám volt az zokogva jött be.Már patakokba folytak a  könnyei.

Anyám:-Fiam úgy sajnálom.És azt is ,hogy nem elleneztem apád döntését.Úgy sajnálom tényleg. Mást nem is mondott csak sírva átölelt és a hátamat simogatta mint régen szokta bár akkor még kicsi voltam de mit ne mondjak hiányzott ez az érzés.Megöleltem én is és elköszöntem tőle.Felvettem a cuccaimat a földről és kimentem a szobámból még egyszer vissza néztem anyámra.

D:-Köszönök mindent. Aztán elfordultam és kimentem a házból,ahol 18évet éltem.Igaz hiányozni fog de biztos vár rám egy jobb sors és még csak most kezdődik el igazán az életem.