Elrablómmal Kalandozni (18+)

|Elrablómmal Kalandozni| 1. fejezet

Egy szokásos szombatnak indult...
Reggel nyolckor elindultam táncra. Mikor kiléptem a lépcsőház ajtaján megcsapott a február közepi hideg. Az égbolt ködös volt. Az órámra pillantottam. Késésben vagyok. Elindultam a még kissé ismeretlen kerülőutamon. Eléggé ilyesztő és kihalt. A házak romosak. Mikor befordultam a sarkon megláttam egy srácot, aki egy furgon mellett szerelte a biciklijét.

- Tudsz segíteni? - Kérdezte, amikor elhaladtam előtte.

- Persze. - Mondtam kicsit hezitálva, majd letettem a táskám a betonra és odaálltam mellé.

- Megfognád? - Kérdezte, majd megmutatta, hogy hol kéne tartanom a biciklit. A szerszámos ládájába kezdett kutakodni, majd a fejéhez kapott.
- A furgonomban van mégegy szerszámos láda, kihoznád?

- Aha. - Mondtam és kinyitottam a kicsi furgon csomagtartójának ajtaját. Mikor megláttam pár kötelet és néhány bilincset, kezdtem aggódni. Kiakartam lépni, de már késő volt...
Ő már bent állt, majd becsukta az ajtókat.

- Megvan, mehetünk! - Kiabálta, majd elindultunk.

- Eresszetek ki! - Kiabáltam torkom szakadtából és verni kezdtem az ajtót.

- Kuss vagy megverünk! - Szólt rám idegesen a csomagtartóban utazó fiú és felpofozott. Sírva estem össze. - Mit mondtam?! Nem sírhatsz! - Kiabált és belémrúgott. Könnyeimet alíg bírtam visszafolytani, inkább a fogaimat szorítottam össze.

- Okos. - Gügyögött előről a sofőr. A velem egy légtérben utazó fiú megkötözte a kezeimet, majd egy rongyért nyúlt. Egy gyógyszeres üvegből ráöntött egy kicsit a rongyra, majd orrom elé emelte. Elkábultam...
Mikor szemeim újra napvilágot láttak már este volt. Az ablakon szinte semmi fény nem szűrődött be. Éppen csak annyi, hogy lássam a velem szemben ülő fiú arcát, aki engem bámult.

- Mennyi az idő? - Kérdeztem és összekötözött csulóimmal próbáltam megdörzsölni szememet.

- Nem mindegy az neked? - Förmedt rám a sofőr. Én lehajtottam a fejem, de ekkor a kocsi egy nagyot huppant.

- Megjöttünk. - Szólt a hátul utazó pasas, majd felkapott és, mint egy rongybabát, átdobott a vállán. Egy kastély tárult szemeim elé. A jól ápolt udvaron férfiak ültek a fém kerti asztaloknál, akiket szépen kiöltöztetett nők kényeztettek.

- Új hozomány Adam? - Kiabálta oda az egyik. Akkor Adam a neve...