Úton az iskolába mindig zenét hallgatok egyszerűen nem birom ki nélküle. Már a villamoson ültem és láttam hogy felszáll. Valahogy a napom fénypontja a sok szar mellett amit folyamatosan csak tűrök. Mint minden lány én is ábrándozok hogy milyen jó is lenne vele beszélni de félek. Félek hogy kreténnek tart vagy beképzeltnek. Mások ezt gondolják rólam pedig nem is ismernek. Az a pár pillanat mikor eljön mellettem, rám néz odamosolyog megdobban a szívem és hevesen ver ez az érzés felülmúlhatatlan. Bár beszélnék vele, csak ez a gondolat cikazik a fejemben. Nem vagyok bátor ez itt a nagy probléma.....
🖤🖤🖤🖤
Abban a pillanatban hogy elindúlt a villamos elvesztette az egyensúlyát és rámborult. Kiszorította belőlem a szuszt is. Aztan felnézett a gyönyörű kék szemével. Istenem Ábel a suli legjobb pasija, és közelről még jobb.
- Úristen bocsánat!! Jól vagy? -ijedt szemekkel nézett rám.
-Ööö i-iigen persze, és te nem estél nagyot?- alig birtam kinyögni valamit degáz...
-Nem dehogy, felfogtad az esést kiscsaj.- uhh kicsinek tart ez jól kezdodik.
Sikerult felállnia, azt hittem már el is megy de csak nézett tovabb.
-Te 9.es vagy a sulimban?
Ez most kajak beszélgetést kezdeményez velem uram atyám itt válik valóra az álmom vagy mizu. Ohh válaszolnom is kéne mert meg a végén hülyének nez.
-Aha ja, te meg vegzős vagy?
-Igen már csak 2 hónapom van hátra.-szomorúan a távolba nézett, szinte biztos, hogy a régu szép időkre gondolt vissza.
-Hiányozni fog ez a téglarakás mi?- rámosolyogtam.
-Igen, szomorú vagyok, sok szép dolog csak az utolsó évben jelent meg.-olyan szemekkel meredt rám, hogy azt hittem ott helybe felgyulladok aztán majd úgy kell eloltani.
-Azta, milyen szep dolgok?-próbáltam laza lenni.
-Az maradjon az éntitkom-rámkasintott és elment én meg tátott szájjal bámultam utána.
