Misztikumok

Első találkozásom egy szellemmel

Mikor a sötét utcákon egyedül sétálsz, gyanítom felmerül benned az érzés: ki vagy mi van a közelben? Mikor odafordulsz, hogy megnézd mi az, addigra köddé válik. Gondolod, hogy csak a fantáziád tréfál veled? Vagy ott volt valami, ami nem éppen oda való? Nos, a következő kis történetben fény derül a mi kis mumusunk kilétére...
Már késő este volt. Mint mindig ma is sokáig dolgoztam. Miközben a vonat állomás felé sétáltam zenét hallgattam, de ma semmi sem volt ugyan olyan mint ezelőtt. Pedig nem változott semmi. Ugyan az az utca, ugyan az a vonat állomás, ugyan az a vonat. De az érzést ami akkor elfogott, mikor megláttam őt, soha nem fogom elfelejteni. A vonatra vártam. Rajtam meg pár emberen kívül senki sem volt jelen. Legalábbis azt hittem. Egy pillanatra felnéztem a telefonomból. Nem láttam semmi rendkívülit. Egyszer csak a fülesem valamilyen úton - módon kipottyant a fülemből. Mikor már raktam volna vissza, hangokat hallottam az 1 - es vágány felől. - Mi az ördög? - gondoltam. Ahogy tovább hallgatóztam egyre tisztábban hallottam. - Have you seen my doll? - kérdezte a hang. Az 1 - es vágányon láttam ahogyan egy ember alak rajzolódik ki a semmiből s a hang egyre csak ismétli: - Have you seen my doll? Úgy tűnik, csak én hallottam mert más rá sem nézett az 1 - es peronra, pedig csak én hallgattam zenét. Egyszerre csak elhallgatott... Néma csend... Az a furcsa vibráló erőtér is köddé lett...
Pipp - pipp! Összerzzentem. - Huh, itt ijesztgetsz engemet! - beszéltem megkönnyebbülve a telefonomhoz. Nem volt kiírva, hogy ki hív, ismeretlen a szám. Felvettem - Halo? - szóltam bele. - Van ott valaki? - kérdeztem. Máig sem tudom, hogy minek vettem fel ismeretlen számot. Ha nem veszem fel, talán nem történt volna semmi sem... - Do you speak English? - kérdezte. - Yes - válaszoltam. - Have you seen my doll? - kérdezte ismét. Ugyan az a hang, ugyan az a kisugárzás. Összeszorult a gyomrom. - No, I haven't seen your doll, yet. Why? - kérdeztem végül. Nem válaszolt... Erőt vettem magamon és úgy tettem, mintha egy ismerősömmel beszélgetnék. - Please tell me, why are you asking me this question? - kérdeztem. Egy kis csend után jött a válasz. - My doll is at you... I'll kill you! - letette... Ezt nem tudtam hova tenni. Először még olyan hangja volt mint egy kislánynak viszont, mikor azt mondta, hogy meg fog ölni engem, olyan démoni lett és megint elfogott az a hideg érzés, pedig Július közepe van. Pár perccel késöbb megérkezett a vonat. Amikor felálltam egy baba pottyant ki az ölemből. - Ez meg!? - hitetlenkedtem. Gyorsan felsiettem a vonatra s egy ideig még az 1 - es peront figyeltem, de a kislányt soha többé nem láttam...
Vajon ki lehetett ő? Egy telefonbetyár? Akkor mi magyarázza azt a furcsa jelenséget az 1 - es peronon? Vagy a babát az ölemben? Vajon jól tettem, hogy otthagytam a babát a földön? Máig ezek a kérdések merülnek fel bennem nap mint nap. Az esetet követően egy hétig arról az éjszakáról álmodtam. Azóta egyszer sem történt ehhez hasonló...